You are hereExkluzív interjú! Malcolm J. Hunt - a Bosszúangyal szerzője /m.a.g.u.s./

Exkluzív interjú! Malcolm J. Hunt - a Bosszúangyal szerzője /m.a.g.u.s./


By berkesz - Posted on 07 június 2016

A közelmúltban látott napvilágot Malcolm J. Hunt Bosszúangyal c. kötete. A megjelenés aprópóján tettünk fel pár kérdést az írónak. Íme az interjú!

Hogyan kerültél először kapcsolatba Ynev világával?

A fantasyt már korábban is olvastam és szerettem - addigra túl voltam a Babón, a Gyűrű Urán és talán még a Sárkánydárda trilógián is, de utóbbiban nem vagyok biztos -, aztán a gimnazista osztálytársaim hívtak, hogy próbáljak ki valamit, ami olyasmi, mint egy interaktív könyv. Ez volt az első szerepjátékos alkalom és az első találkozásom Ynevvel, úgy emlékszem '92-ben.

Már a kezdetekkor elhatároztad, hogy írni fogsz erre a világra?

Elhatározásnak nem nevezném... A történetmesélés igénye már korábban is megvolt bennem, és az első írásaim teljesen függetlenek voltak Ynevtől. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ami megmozgatja a fantáziámat, az történeteket generál bennem. És ha minden jól megy, akkor le is írom ezeket a történeteket.

Értem, azt még elmondod, hogyan indult nálad általában véve az írás, az alkotás?

Az első papírra vetett történet egy általános iskolai fogalmazási feladat volt. Írni kellett egy tetszőleges történetet pár oldal terjedelemben. Én teleírtam egy füzetet, összehordva benne mindent, ami épp akkor - 10-11 éves lehettem? - foglalkoztatott. Időutazás,  ókori Egyiptom, Vadnyugat, európai középkor. A főhős valami Old Shatterhand - Indiana Jones keverék volt. Kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is írok történeteket, általában azon a "világon", ami épp a leginkább érdekel. Ez lehet egy szerepjáték világa is, de nem szükségszerű. Sokat írok, és nem csak kitalált történeteket - mostanra a fikciós írás egyfajta kikapcsolódást is jelent számomra.

Vannak kedvenc írók, kedvenc filmsorozatok az életedben?

Természetesen. Írók közül Umberto Eco, James Clavell, Neil Gaiman, Terry Pratchett, Rejtő Jenő, G. R. R. Martin. Egyszerre általában 3-4 sorozatot is nézek, de nem vagyok mindenevő. Keverve a még futókat és a már befejezetteket: Rome, Battlestar Galactica, Firefly, Dexter, Vikings, Game of Thrones, Sherlock, Marco Polo, Grimm, Person of Interest.

Amennyiben arra kérlek, áruld el, íróként mely könyv volt rád a legnagyobb hatással (általában fantasy zsáner illetve Ynev), mi a válaszod?

Ott (még?) nem tartok, hogy egy könyvet íróként olvassak. Inkább ráérzés, vagy félig-tudatos tevékenység, hogy egy könyvet olvasva felfigyelek bizonyos írói fogásokra, megoldásokra. Általában utólag tudom megmondani, hogy melyik könyvben melyik írástechnikai eszköz, módszer, megoldás tetszett. A fantasyn belül maradva Neil Gaimantől a Hó, üveg, alma c. novellát emelném ki. Régi történet, mégis nagyot üt. Gyönyörűen épít az olvasó előzetes tudására, és egy apró csavarral, egy nézőpontváltással a feje tetejére állítja az egészet. Zseniális. Rowling Harry Potter ciklusának első három kötete a mintapéldája annak, hogyan kell sorozatot írni. Ott bújik az összes apró információ a korábbi részekben is, amiket aztán később felhasznál, de nem érződnek elvarratlan szálaknak. Martintól a Trónok harca a karakterábrázolás szempontjából kiemelkedő - és a későbbi részekben jó példa arra, hogyan ne írjunk sorozatot. :-) Pratchett a mondatszerkesztés és a meghökkentően vicces képek mestere. Tőle nagyon szeretem a Kisisteneket és a városőrséges alsorozatot. Ha konkrét műveket kell kiemelni, akkor a Fegyvertársak és az Agyaglábak.

Az Yneven játszódó történetek közül szerintem a novellák a legerősebbek, pedig általában a nagyepikát kedvelem. Chapmantől a Holtak légiója gyönyörű példája az egyes szám első személyű elbeszélésnek és az erős belső karakterábrázolásnak. Reniertől a Kráni krónikák a világépítésben és a szélsőségesen elrajzolt karakterek ábrázolásában oktat, míg Boomentől a Homokszem mint megannyi a sajátos történetszövéssel fogott meg.

Szerepeltél anno "A hit városában" és a Bíborgyöngyök II. antológiában. Más szerkesztők, más birodalmak, eltérő mozgástér... Milyen élményeket őrzöl ezekről a projektekről?

Felemásakat. A hit városa egy kihagyott ziccer lett. Elmerültünk a részletkérdésekben. Jó lett volna nagyot dobni, de ahhoz túl nehéz témát választottunk. A "jófiúk" csapata mindig unalmasabb, főleg, ha meg is akarod őket hagyni jófiúknak/lányoknak és nem akarod relativizálni, hogy "ők is rosszak csak másként", vagy "csak jobb a hírük, de az egész csupán propaganda". A kötetbe került novelláimat szeretem, de hiányérzetem van velük kapcsolatban. Nem olyan rég újraolvastam mindkettőt és mindkettő olyan érzést keltett bennem, mintha egy hosszabb történet, vagy regény első fejezetét olvasnám.

A Bíborgyöngyök egy egész más tészta. Nem kiadói terv volt, hanem szerzői; öten-hatan lehettünk, akik kitaláltuk, hogy írni kellene egy ilyen alulnézeti történetsorozatot, amiket lazán összeköt egy motívum; ez lett végül a bíborgyöngy. Hihetetlenül inspiráló időszak és környezet volt, a szerzők egymásnak dobták fel a labdákat és egész sokat sikerült is az elkészült írásokban lecsapni. Igazi örömmeló volt. A projekt végül - szerencsére - túlnőtt az eredeti koncepción is, és ez elsősorban Kornya Zsoltnak köszönhető, aki szerkesztőként és szerzőként is borzasztó sokat tett hozzá. Az első kötetre a kiadóváltás zűrzavara nyomta rá valamennyire a bélyegét, ráadásul kronológiai okok miatt az én történetem a második kötetbe került, függetlenül attól, hogy a leghamarabb elkészültek egyike volt. Azóta is büszke vagyok arra, hogy amikor Zsolt később becsatlakozott és megalkotta Iglat alakját, és annak megfelelően átírtam az én történetem végét, akkor Zsolt kifejezetten elismerően nyilatkozott arról, hogy milyen jól megragadtam az ő karakterét.

Miben áll számodra Ynev egyedisége? És mely területeken alkotsz/alkotnál szívesen a jövőben? 

Ynevet gyakran éri az a vád, hogy egy általános fantasy világ, és ez sok szempontból igaz is. Érdekes módon épp akkor kapja a legerősebb kritikákat, amikor megpróbál ebből kitörni. Ynev egyes részei - pl. Toron, Krán - kétségkívül egyediek, ugyanakkor számomra Ynev egyedisége leginkább abban áll, hogy ezt a fantázia-világot ismerem a legalaposabban. Magabiztosan mozgok benne, ami jelentős könnyebbség számomra. Nehezebb lenne, ha egy új, ismeretlen világba kellene belehelyeznem a történeteimet, vagy nekem kellene megteremtenem a történet hátteréhez. Ynevet ráadásul Magyarországon még mindig viszonylag sokan ismerik és szeretik, ezért ez olyan közös tudásalapot jelent, amire lehet építeni. (Korábban említettem Gaimantől a Hó, üveg, almá-t. Az sem ütne akkorát, ha előtte az olvasónak el kellene magyarázni részletesen az eredeti Hófehérkét.) Persze ennek megvannak a hátulütői is. Nagyon nehéz vele új olvasókat megszólítani.

Hogy milyen területen alkotnék szívesen? Nagyon konkrét koncepcióm még nincs a következő önálló művemhez. Számos olyan terület van, ami valamilyen szempontból izgatja a fantáziámat, de hogy melyikből lesz valami, azt nem tudnám megjósolni. Ordan és Tiadlan szerintem méltatlanul elhanyagolt témái a MAGUS-irodalomnak; érdekes lenne visszatérni Pyarronba is, megnézni, mi lesz Dreina egyházával, tényleg átveszi-e a stafétát Kradtól, ahogy azt pedzegettem A hit városában. Nyilván a Manifesztációs háború is egy olyan eseménysor, ami számos érdekes kérdést vet fel, amik közül néhányra talán lenne válaszom. És természetesen ott vannak még azok az óriási országok, amelyekről a nevükön kívül alig tudunk valamit... csak arra várnak, hogy valaki kiszínezze őket.

Fűződik a nevedhez egy rövid összegzés az ynevi térkapukról (http://fantasycentrum.hu/old/MAGUS/hunt-renier-terkapuk.pdf). Vannak még egyéb - világformálással kapcsolatos - háttér anyagaid? 

Az a bizonyos térkapus összegzés némi indulatból született egy fórumos vita kapcsán. :-) Örülök, hogy az utókornak megmaradt, mert egészen jól sikerült, még ha nem is cikknek készült, csak egy hozzászólásnak. Mivel változó aktivitással évek óta aktív tagja vagyok egyes fórumoknak, a neten minden bizonnyal akadnak még itt-ott megbújva hasonló "anyagaim". Nekem összegyűjtve, lementve nincsenek. Inkább a fejemben vannak.

Hogyan látod a mai magyar fantasy-piacot? És benne a m.a.g.u.s. irodalom lehetőségeit? 

Nincs igazán rálátásom. Úgy hallottam, hogy mostanában már sokkal kisebb példányszámban fogynak a könyvek, mint akár néhány évvel ezelőtt, de hogy ennek mi az oka, azt nem tudom. Megváltozott olvasói szokások; többen olvasnak eredeti nyelven; túl drágák a könyvek; az olvasók nem elégedettek a minőséggel? Talán mindez egyszerre.

A M.A.G.U.S.-ban szerintem még vannak lehetőségek, még akkor is, ha a '90-es években jellemző népszerűségét valószínűleg már sosem fogja elérni. Ez viszont azzal jár, hogy az írást piaci alapon nem lehet szemlélni. Közgazdasági értelemben a M.A.G.U.S.-írás egy rettentő költséges hobbi, mert nagyon sok időt felemészt, amit sokkal hatékonyabb pénzkereseti formákra is lehetne fordítani. Némileg talán más lenne a helyzet, ha az irodalom (és a kártya) mellett futna egy szerepjátékos vonal is, és az azonos logó alatti termékek egymást tudnák erősíteni, de sajnos nem ez a helyzet. És attól tartok, radikális változást még az sem hozna, hiszen asztali szerepjátékot sem játszanak már annyian, mint 20 évvel ezelőtt.

Mondasz pár szót a civil életedről? 

Nős vagyok, a világ leggyönyörűbb kislányának büszke apukája. Profin pelenkázok, és több tucat gyerekdalt tudok fejből.

Mire számíthatnak tőled az olvasók a jövőben m.a.g.u.s. fronton?

A Delta Vision "Abasziszos" pályázatában két nyertes novellával szerepelek, remélhetőleg ezek hamarosan napvilágot látnak. Ezen kívül a Bosszúangyal mellett - gyakorlatilag azzal egyszerre - beérett egy másik hosszú évek óta húzódó projektem is: a Kígyószív című regény szerkesztése befejeződött, a kézirat jelenleg a kiadónál van. Jelenleg novellákon dolgozok, de ezek még nincsenek olyan elkészültségi szinten, hogy érdemes legyen beszélni róluk.

Köszönjük az interjút, és további sok sikert, jó alkotást kívánunk!

Aldyr © Fantasycentrum, 2016. június