"A hollók! Mindig a hollók. Már akkor odatelepedtek a templom oromfalára, amikor még meg se haltak a sebesültek. Rike még le se metszette az ujjakat a kezekről, le se húzta a gyűrűket az ujjak ról. Az akasztófát támasztva biccentettem nekik, ahogy ott ücsörögtek vagy tucatnyian, fekete sorban, bölcs, figyelő szemmel. Vérben úszott a főtér. Vér a csatornában, vér a kockaköve
ken, vér a szökőkútban. A hullák úgy pózoltak, ahogyan szoktak. Némelyik viccesen, az ég felé nyújtva ujjatlan kezét, némelyik békésen, a sebe köré gömbölyödve. Legyek szálltak a vergődő sebesültek fölé. Ki így vergődött, ki amúgy, vakon vagy éppen ravaszkodva, de egytől egyig elárulta őket zümmögő kíséretük."
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges