A Vaják - Az utolsó kívánság c. kötet kapcsán már írtunk egy rövid összegzést. Eltelt nem kevés idő, mire kézbe vehettük a folytatást, de kijelenthetjük: megérte a várakozás! Még nem játszottunk a számítógépes adaptációkkal, így az első kötethez és a zsáner egyéb alkotásaihoz tudunk hasonlítani. Nézzük!
Felépítés (szerkezet, cselekmény, dramaturgia):
Hat novellát kapunk, amelyek alapvetően önállóak, de mégsem. Egyes karakterek visszaköszönnek (Kökörcsin mindenképp`), vagy ha más nem is, Geralt és Yennefer "játszmája" több szálon is végigvonul a kötetben. Gondolhatnánk, hogy a "szerelmi szál" kellőképpen unalmas alap, de érdemes észben tartanunk, hogy Geralt mutáns, Yennefer pedig finoman szólva is egy roppant kiszámíthatatlan varázslónő (vagy csak 100%-ban NŐ? :)).
És amúgy is, Sapkowski mestermunkát végzett, mert ezt a "bonyodalmat" elrejti-beleszövi az egyes novellák történetébe, és gyakran mások válaszolják meg a két főhős által megfogalmazott (de lezáratlan) kérdéseket, miközben saját gondjukat-bajukat igyekszenek orvosolni. Kétségkívül ügyes megoldás ez, keveseknél találkoztam hasonló "technikával".
És aztán persze a fináléban direktben is megkapjuk a magunkét. Hogy mit, az legyen meglepetés, de bevallom, én előrelapoztam néha, olyan szinten megfogott a cselekményszövés, merthogy egyszerű megoldásokat ne várjunk!
A novellákat nem érdemes sorrendezni: Sapkowski fantáziavilága elragadó, és mindegyik elbeszélése messze az átlagos szint feletti. Még azok is, amelyek hangyányit lassúbb vonalvezetésűek, mint amit tőle megszoktunk (ilyenek a Több annál, Jégszilánk). Igazi élmény volt végigolvasni őket, mert a szereplők és a hangulat nagyon rendben vannak!
Kedvenc jelenetek:
- zerrikánok a fürdőkában :)
- a szirén záró jelenete
- a bankházban történtek (Örök tűz c. novella)
- Kökörcsin története Essiről
- Kökörcsin az erkély alatt...:)
- Május-éji jelenet (Yennefer)
- Visenna jelenete
- a sárkányos novella záró összecsapásai
Szereplők:
Az arzenál bizony színes: Geralt és Yennefer, Kökörcsin - ők elhagyhatatlanok. További varázshasználókkal is dolgunk akad, egytől egyig remekül ábrázolt, szinte minden átlagos fantasy-sablontól mentes karakterek. A mellékszereplők éppúgy élvezetesek, legyen szó királynőről, lovagokról, törpékről, haramiákról, hivatásos sárkányvadászokról, erdei driádokról, félszerzetekről, alakváltókról, szirénről, dalnoknőről, egyszerű parasztról vagy zerrikán "amazonokról".
És ugye a szörnyek, bestiák és mitikus lények.
Akadnak, de két esettől eltekintve nincsenek fókuszban. Egyszerűen csak léteznek, Geralt megküzd velük, mi élvezzük a harci jeleneteket, és ezeknek az összecsapásoknak van hangulata, van tétje. A kötet mégsem róluk szól, hanem jóval összetettebb kérdésekről. Iskolaszintű példa a szirén esete a "Némi áldozat" c. elbeszélésben, itt is olyan kérdésekre keresünk választ az "alap küldetésen" felül, miszerint: meddig lehet gúnyt űzni a másik emberből, mekkora áldozatot vagyunk képesek meghozni szerelmünkért (pl. hajlandóak vagyunk-e elveszíteni a lábunkat, hogy elnyerjük egy szirén kezét), vagy szabad-e megbolygatni egy ősi civilizációt, és a legfontosabb: mit tud kezdeni az érzelmek nélküli Geralt egy dalnoknő vonzalmával (miközben a Sors Yennefernek rendelte őt és viszont)?
Vagy ott van a Az örök tűz c. novella az embernél eszesebb alakváltóval és kiírtásra ítélt fajával, a driádok és a területfoglalás morális kérdései, és természetesen a Yennefer szerelméért vívott "csatározás", melyben Geralt "ellenfele" egy varázsló. Utóbbiban pl. olyan mélységű párbeszédek vannak, amelyek - morális értékeik ellenére - már "le is ülnek" picit, mégis, az érettebb korosztály bizonyosan nem bánja, hogy az író felvállalja ezeket a témákat és állást foglal egyik vagy másik nézőpont mellett.A gamechannel kritikusa így fogalmaz:
"a háttérben mindig olyan gondolatok, olyan mondanivaló került megfogalmazásra, ami példát statuált a mának, de esetenként akár még segítő jobbot is nyújtott a ma emberének."
A Több annál c lezáró elbeszélés ilyen értelemben az egész kötet megkoronázása. Megható történet, kiváló dramaturgia, és még pont a határon egyensúlyoz (nálam), azaz férfiaknak is befogadható könnyezés nélkül. :)
Mesélés (nézőpont, stílus, hangulat, szövegminőség)
"- Másnak képzeltem a bankot - suttogta Kökörcsin a helyiségben körbenézve. - Hol tartják ezek itt a pénzt, Geralt?
- Ördög tudja - válaszolta halkan a vaják, igyekezve eltakarni kabátja ujján a szakadást. - Talán a pincében?
- Egy szart. Körülnéztem. Itt nincs pince.
- Akkor biztos a padláson.
- Uraim, fáradjanak az irodámba - szólt Vimme Vivaldi."
A mesélés hibátlan! Sőt, jobb mint az első kötetnél, mivel a fordító és a korrektor(?) olyan szintű "archaizált" szöveget varázsolt a lapokra, amelyhez hasonlót hirtelen nem tudunk felemlegetni az elmúlt 25 év fantasy-terméséből. Nyugodtan felejtsük el az idétlen összehatásúvá züllesztett "tájszólást", amilyennel pl. a Salvatore-féle Ezer ork c. regényben találkozhatunk a törpéknél (az Ezer ork amúgy nem egy rossz könyv, kategóriáján belül, anno írtunk is róla). Itt minden "népies" kifejezés a stílus szerves része, a hangulat megfestésének egyik remek eszköze. "Hisz`e, úgy` a, meglássuk" - nem kell cirádás mondatokat alkotni, ellenkezőleg, elegendő néhány klassz gondolat egyik vagy másik karakter részéről, egy-egy jól eltalált szó, izgalmas helyzetábrázolás, és máris benne élünk a történetben.
A párbeszédek és a leírások ugyanis lélegeznek. A mondatok pattogósak, mégis - nem tudok mást írni - van valamiféle dallamuk, ami teljesen egyedivé teszi őket. Hangulatfestést illetően Raoul Renier színvonalához tudom mérni a szerzőt. Nos, akárkié is az érdem, egy biztos: remek munka a szöveg!
Összegzés: 10/8
A borítófestmény gyengécske lett (a dombornyomás persze továbbra is kiváló hatást kelt), amennyiben nem Vaják-folytatás lenne, nem emelném le a bolti polcról.
A tördelésbe komoly hiba csúszott: a Több annál c. kisregényében több helyütt durva tabulátor elcsúszások és üres sorok rontják le az összképet (és az olvashatóságot.) Hogy ez kapkodásnak tudható be kiadói részről, vagy csak az én példányom ilyen nyomdahibából kifolyólag, nos, nem tudom, mindenesetre erősen zavaró. (Frissítés: a kiadó jelezte, hogy az eredeti kiadás tudatosan így lett tördelve, vélhetően az író kérésére.)
Mindezek mégsem képesek érdemben lerontani a kiváló összbenyomást. Az utóbbi évek egyik legjobb kötetét olvastam, amely végig lekötött. Nem lehet kérdés, hogy minden fantasy-rajongónak érdemes a polcán a számára helyet biztosítani. És persze: várjuk a Tündevér c. regényt idén ősszel!
Aldyr
A számszerű értékeléshez mi is erősen javasoljuk alapul venni Bécsi József, alias orka rendszerét:
10. Mesterien megírt, korszakalkotó, szinte hibátlan alkotás
9. A zsáner meghatározó, irányadó írása
8. Kiemelkedően hatásos és ötletes mű, emlékezetes élmény
7. Jól megírt, igényes alkotás
6. Kellemes olvasmány, határozottan pozitív összhatással
5. Az átlagosnál némileg jobb, olvasmányosabb mű
4. Az átlagosnál kevésbé kidolgozott, nem túl olvasmányos írás
3. Komolyabb hibákkal és hiányosságokkal küszködő írás
2. Alapvetően rosszul, gyengén kivitelezett, sablonos mű
1. Különösen erőtlen és ötlettelen alkotás, amely kellemetlen emlékeket hagy.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges