Évszázadnyi véres küzdelem után a Császár seregei végül visszahódították az Ophidian szub-szektort. A győzelmet ünneplő diadalmenet azonban az egész Impériumot megrázó tragédiába torkollik.
Az ügyet Gregor Eisenhorn inkvizítor vizsgálja ki, aki közben maga is gyanúba keveredik. S ahogy elkezdi felderíteni az ügy mind szövevényesebb szálait, a színen egyre sötétebb erők tűnnek föl…
Az Eisenhorn-trilógia második kötete ugyanazt a lendületet és -cselekményszőttest hozza, mint a XENOS. Az elvárásaimnak teljes mértékben megfelelt, és egyben sötét jövőképet festett fel a trilógia befejező részéhez (Hereticus).
Rövid értékelés (benyomás, kritikus pontok) 1-10-ig értékskálán: klikkelj a "Tovább" gombra a részletekért!
Témaválasztás:
Gregor Eisenhorn inkvizítor újabb ügybe keveredik, amely még véresebb, még nyomasztóbb, mint a Xenos történései. Hiába telt el jelentős idő az előző kötet kronológikus eseményei és a jelen közt, a Káosz erői pillanatig sem nyugszanak, és a Glaw-incidens (Necroteuch) utóhullámai sem csendesedtek el nyom nélkül. Gregort kínzó álomképek gyötrik, s ezek némelyike - vesztére - nagyon is húsba vágóan elevenné válik: egy gigászi diadalmeneten vesz részt, ahol 26 elfogott nagy hatalmú pszít mutatnak meg a tömegnek, s ez az esemény végül mészárszékké változik. Gregort gyanúba keverik, az egyház kiközösíti és üldözöttként kell rejtőzködnie az Univerzum peremén, miközben a háttérben megbúvó káosz-hatalmasságok kilétére próbál fényt deríteni. Hányattatásai itt durvulnak el igazán, mert az Inkvizíció lecsap rá...
Felépítés (szerkezet, cselekmény, dramaturgia):
A szerkezet továbbra is lineáris, mindent Gregor szemén át követünk. A cselekményre nem lehet panasz: sodródunk az árral, nagyon rövid kitérők vannak, és ezek többsége mindig tartogat nem várt fordulatot. Gregornak vannak konkrét tervei, emiatt sosem lazít. A nyomozás újabb és újabb helyszíneket hoz elő: az utazás részleteivel nem bajlódik a szerző, hanem az események közepébe helyez minket. Hol egy bányanyáratokkal átlyuggatott távoli bolygóra, hol a Káosz-betöréstől védelmező periféria-bázisra. A dramaturgia azt sejteti, hogy Eisenhorn végül alulmarad a Káosz hívásával szemben. Hogy így lesz-e, ennek eldöntését a Tisztelt Olvasóra bízom. 
Szereplők:
A lista némileg módosult az elsőhöz mérten: Eisenhorn ikvizítor, Bequin (immár képzett mester-pszí), Fisher nyomozó, Commodus Voke iknvizítor, Maxilla kapitány, Betancore lánya Medea (Betancore már elhalálozott, lánya viszont talán még jobb képességű is, mint ő volt), Aemos, Osma inkvizítor, Cherubael, és még páran a mellékszereplők sorából. A főhős továbbra is megfelelő szinten elmélyített, és ebben az epizódban talán elszürkülnek mellette a közvetlen kísérők - kevés figyelem irányul rájuk, ez alól talán Medea Betancore kivétel, továbbá egy technomágus, akinek személyét és szerepét nem kívánom leleplezni a véleményezésben.
Mesélés (nézőpont, stílus, hangulat, szövegminőség)
Újfent kifogástalan a mesélés: tökös akció-regény, a nézőponttal jól lehet azonosulni, a mesélői lendület nagyon ritkán törik meg. A leírások tömörek mégis hangulatosak, a Káosz erőinek részletezése például továbbra is pazar.
Összegzés: alműfaján belül 7 körüli.
Erős folytatást kaptunk, és ígéretes fejleményeket adagolt a szerző Eisenhorn "személyiségfejlődését" tekintve. Várnak még ránk meglepetések a harmadik kötetben, ez kétségtelen.
Szóval a Malleus bárki számára kellemes és emlékezetes olvasásélményt kínál, amennyiben sf-f műkedvelő, nem szükséges Warhammer-kitűző hozzá.:)
Aldyr
*********************
A számszerű értékeléshez mi is alapul vettük Bécsi József, alias orka rendszerét:
10. Mesterien megírt, korszakalkotó, szinte hibátlan alkotás
9. A zsáner meghatározó, irányadó írása
8. Kiemelkedően hatásos és ötletes mű, emlékezetes élmény
7. Jól megírt, igényes alkotás
6. Kellemes olvasmány, határozottan pozitív összhatással
5. Az átlagosnál némileg jobb, olvasmányosabb mű
4. Az átlagosnál kevésbé kidolgozott, nem túl olvasmányos írás
3. Komolyabb hibákkal és hiányosságokkal küszködő írás
2. Alapvetően rosszul, gyengén kivitelezett, sablonos mű
1. Különösen erőtlen és ötlettelen alkotás, amely kellemetlen emlékeket hagy.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges