A nyáridőben pár regény terítékre került... Lássuk a rövid értékeléseket!:) Forrás: fantasycentrum, Aldyr moly.hu értékelései

Andrzej Sapkowski - Vaják - Tűzkeresztség

Újabb állomásához érkezett Sapkowski regényfolyama, és még mindig tartja a kezdeti kiemelkedő színvonalat. A Tűzkeresztségben mindaz megtalálható, ami az előző köteteket izgalmassá és feledhetetlenné tette: hangulatos „legendák középkora”, hús-vér szereplők, remek stílus, érdekes cselekményfűzés.

Ami kevéssé tetszett:
– Az eseményszálak most alig-alig haladnak előre: a háborús pusztítás közepette araszoló csapat történései persze messzemenően „reálisak”, le is kötöttek, de örültem volna, ha eljutnak ha nem is a „Z” pontba, de legalább A-ból B-be. Igen: teljesen képbe kerülhetünk, mi Ciri jelentősége a felek szempontjából, és a hatalmi játszma főbb résztvevőiről is kiderül egy s más. Egy kicsivel több még jobb lett volna…
– A kötet eseményvonala két helyen mérsékelten leült a számomra, egyik ilyen rész Regishez kötődik, a másik Filippa Eilhart gyűléséhez.
– Akad pár bosszantó elütés, és jómagam továbbra is nehezen barátkozom azzal, hogy az óhajtó mondatok végéről következetesen hiányzik a felkiáltójel…
– Ciri kurta fejezetrészei leginkább csak amolyan felütések (bár élezetesek), még többet olvastam volna a Patkányokról.
– Sapkowski előszeretettel nyúlt most 3-4 „pároldalas” szereplőhöz (pl. mesélős apóka a távoló jövőből, vagy Dijkstra), vagy váltott hirtelen mesélői nézőpontot adott karakteren belül (Geralt egyik pillanatban még e3-ban, majd e1-ben mesél múlt és jelen közt váltogatva). Egyelőre nem döntöttem el, tetszik vagy sem ez a dramaturgiát megtörő megoldás. Még az is lehet, hogy tetszik.:)

Ami nálam mindenképp előnyére vált a kötetnek:
– Geralt nem mindenható. Dacára különleges képességeinek, ebben a játszmában kizárólag csapatban viheti valamire;
– Akadnak is erős szövetségesei: Kökörcsin nagyon kellett, hogy oldja kissé a nyomasztó hangulatot (ami számomra helyenként Moorcock Harcikutya c. kötetét idézte, a háború okozta dúlás szemléltetésekor). Az íjászlány üdítő színfolt a maga „egyszerűségével”, a törpe kompánia és Regis megjelenése pedig az antológiák egyedi „kalandozós” hangulatát hozza.
– A fordulatok most nem leptek meg különösebben, (spoilerek nélkül) a koporsóba zárt férfi eseményvonalára azért nem számítottam, miként a varázslónők szövetkezési „kampánya” is új, érdekes esemény.

Dacára minden vélt vagy valós hibájának, a Tűzkeresztség méltó folytatás, és most már nincs kétségem afelől, hogy a sorozat többi tagja hasonló élményt fog kínálni a számomra. Mikor is érkezik a következő rész?!:)

Javasolt beszerezni/elolvasni?: IGEN

George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok
Az elbeszélések zöme nem klasszikus fantasy (ez nálam ma még mindig hátrány), és pl. Martin kötetzáró írása nem több élvezetes történelemleckénél… Mindezek ellenére valóban akad 6-8 olyan mű, ami miatt már megéri beszerezni/elolvasni. Három kategóriába sorolnám az írásokat: kiváló, jó, átlagos.
Kiváló: Lynch, Swanwick, Williams, Gaiman, Rothfuss.
Jó: Eisenstein, Tuttle, Flynn, Abercrombie, Landsdale, Hughes, Ball, Denton, Priest, Abraham, Cornell, Willis.
Átlagos: Vaughn, Saylor, Nix, Martin.

Javasolt beszerezni/elolvasni?: IGEN

Dave Duncan: A Tűzföldek ura

Elkövettem azt a hibát, hogy elolvasását követően nem írtam azonnal véleményt a kötetről. 1 hónap elteltével ami megmaradt:
– Számomra kevéssé eseménydús mint az előző kötet (akciók terén mindenképp).
– Remekül eltalált a szerkezet a visszaemlékezésekkel.
– A karakterek mozgatása példás: amit ki lehet hozni E3-ban, azt vsz kihozta Duncan.
– A világ él-lélegzik, érződik, hogy sokat szöszmötölhetett a felépítésével.
– A Pengék világa továbbra is lenyűgöző, jól eltalált.
– Példás, ahogyan Duncan megoldja azt, hogy a kötetek önállóan is működjenek, mégis szoros maradjon az összefüggés, és folytatás után kiáltsunk.
– Nekem hiányzott a „R.E. Howard-i” beütés, de kaptam egy Gemmell életérzést másféle köntösben, és ez kilóra megvett – a többi pozitívummal karöltve.

És... Ezt írtam az első kötetről.

Javasolt beszerezni/elolvasni?: IGEN

Anthony Ryan: A várúr

Hosszasan el kell gondolkozzam, mi is ennek a kötetnek az erőssége. Normálisnak mondható heteroszexuális kapcsolat például nincs benne, az fix, holott hemzsegnek az (egyelőre??) elpuskázott lehetőségek e téren. A szerző egyszerre félénken és sekélyesen kezeli számomra ezt a témát; a valamivel nagyobb szenvedéllyel (jó, ettől azért messze van) megírt leszbikus kapcsolat sem képez kivételt. Lehet, velem van a baj (és el kellene felednem ilyenkor Martint és Abercrombie mestert). Vagy ez ifjúsági fantasy lenne? :) Akkor elmegy, de abban is szigorúan a soft kategória. Más. Filózom, jobb-e mint Brent Weeks vagy Sullivan… Summázva: szerintem – sajnos – nem.
Az első kötetben, amíg Al Sorna „felcseperedésének” lehettem tanúja, jobban lekötött a szerző, de a mostani 4 nézőpont közül valójában egyiket sem találtam túl érdekesnek. A fősodorból Reva, a NNK-k közül Davoka és Frentis miatt pörgettem tovább a lapokat. A cselekmény sodró ugyan (számos az "akciójelenet"), de eléggé szétaprózott, és a váltások esetenként rosszul eltaláltak, túl gyorsak; a kifejtés is aránytalan, néhol kevésbé érdekes részek el vannak nyújtva és fordítva.
Summázva: nem bánom a rá fordított időt, de egyelőre Ryan nem képes olyan atmoszférát teremteni, amit elvárnék tőle, és sem a karakterek, sem a világ nem tűnnek kiemelkedőnek, egyedinek, szerethetőnek. Ez még változhat, és a bizalmat persze a harmadik kötetnek is megadom. Egyszerűen most többre számítottam.

Javasolt beszerezni/elolvasni?: IGEN

Aldyr, fantasycentrum és moly.hu értékelései