THE SCORPION KING 4. - "Itt a negyedik felvonás, amelyben azért akad néhány ismertebb név. Rutger Hauer, Don ‘The Dragon’ Wilson, Victor Webster, Michael Biehn és a Spartacus sorozatban domborító Ellen Hollman játszik A Skorpiókirály 4: Harc a hatalomért (The Scorpion King: The Lost Throne) címre keresztelt filmben." előzetes Filmdroid
Aldyr: Ha (egyáltalán!) nem veszi komolyan az ember, akkor egészen élvezetes - legalábbis, amennyiben bejött neked anno a Barbár fivérek (1987), a Vadak ura, vagy a Conan, a pusztító. No jó, ennyire ezért nem jó, de egészen jópofa poénok akadnak a filmben. Komolyan, voltak olyan pillanatok, amikor élveztem a kis költségvetést (igazi "vissza a 80-as évekbe"), és pláne azt, hogy maguk a készítők is kellő öniróniával álltak hozzá a rendezéshez. Annyira kiszámítható, annyira ezerszer elcsépelt helyzetpoénokra épít, hogy... már emiatt is megszerethető. Vagy én öregszem, vagy ennyire silány a kínálat, vagy ennyire önsanyargató vagyok, esetleg mindez együtt, de megtartom az archívumnak.:)
Elsősorban Dwayne Johnson miatt néztem meg, illetve akad azért pár mérvadó katasztrófafilm az emlékeim közt, amelyek miatt ez az alzsáner még mindig érdemes a figyelmemre (pl a Poseidon, 1972 biztosan). Nos, ez az alkotás amolyan egyszer nézős a számomra. Az effektek rendben vannak, de a sztori kiszámítható, fordulatok nélküli, mondhatni dög unalmas. "Delete" gomb.
Kicsit túl van hypolva ez a film... Értem én, hogy szűkös a kínálat hegymászós vonalon, de igazából semmi extrát nem kínál Baltasar Kormákur filmje. Nem is rossz persze: nincsenek sallangok, a történet "realisztikus", a hegymászás módszertana is jellemzően életszagú, s bár kiszámítható a sztori, alapvetően leköti a figyelmet (én is csak a közepén küzdöttem az álmossággal). Valószínűleg, akik a látványra vágynak, s mivel az valóban pazar, elégedetten távoznak. Gonosz leszek, de nekem Stallone Cliffhanger c. mozija jobban bejött. Tudom, tudom, az nem hegymászós film... Hegymászós viszont a Nordwand (North Face), ami messze jobb az Everestnél minden értelemben. Hasonlóan jól eltalált a Zuhanás a csendbe (Touching the Void), nem is szólva a K2 - Ki itt felmászol c. 1982-es anyagról. Egyszóval, lehetett volna jobb is, talán bátrabban el lehett volna időzni az egyes karaktereknél, több nézőpontot használva. Egynek jó. További értékelések: Cinematrix + Aeon Flux kritika + kritikustömeg
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges