Witcher Netflix filmsorozat - Vaják első évad kritika: Királyi trónus sokáig nem marad üresen

Írta: Aldyr - 2019. 12. 21. - 13:46
A Vaják első évad kritika


Előítéletek nélkül vágtam bele a Vaják első évadába. Fontos lehet persze, mi volt az előélete az anyagnak nálam. Nos, játékok közül az elsőt próbáltam ki, de nem jutottam el vele a zárásig, a harmadik részt beszereztem, de még nem startoltam el vele igazából. A könyveket ellenben a hazai megjelenésüket követően nyomban elolvastam – Sapkowski nálam íróként ott van az előkelőségek közt. Mit kínált a könyvekhez képest a sorozat? Számomra – idézőjelesen – mindent. Nem tudok most olyan filmes anyagot felhozni példaként, aminek ilyen kiváló szinten sikerült volna visszaadni az eredetéül szolgáló regényfolyamok hangulatát. Nézzük picit részleteiben, miért. (spoiler mentes)

A világ hangulata

A nagy összképet talán nem sikerült átadni, megjegyzem, a könyveknek sem sikerült ez igazából. Sapkowski inkább a jellemek és a cselekmény terén jeleskedik, Tolkien, Martin vagy Mark Lawrence, R. J. Bennett vagy N.K. Jemisin jobb mesélők e tekintetben. Az ál-középkori világ mindenesetre nincs súlyosan ideologizálva (a könyvek számomra azért naturalistábbak, látványosabban visszaadják a 13-14. századi európai életmódot), érződnek a hűbéri szintek, a főúri hatalomnak súlya van, egy-egy jól bevitt kardcsapás pedig ténylegesen elpusztít, ahogy a valóságban is tenné. Sokat hozzátesz a képi világ pazar megvalósítása az élményhez. A filmesek professzionálisan oldották meg a feladatot, nem lehet okunk panaszra. Akadnak emlékezetes, bevésődő vizuális mozzanatok is, Yennefer (pl. a tengerparti jelenettel, vagy az unalomig ismert fürdőzéssel) és Geralt történetszálán mindenképp. A könyvekből már ismerős szörnyek egyike-másika elképesztő hitelességgel elevenedik meg, és itt bizony minden összecsapás – és nem túlzok – remekbe szabott koreográfia szerint kivitelezett. Öröm volt nézni! A tündérek, Brokilon és Nilfgaard bemutatása egyelőre felszínes, ám visszaidézve a köteteket, ott sem kapunk mélyen árnyalt ismertetőt. Summa summarum, a vajáknak a szláv mitológiára épülő világát, az esszenciáját, tényleg sikerült megragadni, egyediségét felvillantani.

A szereplők

VajákAggódtam azon, miként oldják meg a casting során ezt a feladatot, de belátom, kár volt ezen rágódnom. Azt kell írjam, így az évad végére, hogy a főbb karakterek – Geralt, Kökörcsin, Yennefer, Cirilla, Calanthé – kellő figyelmet kaptak. Felmerült másutt a Trónok harcával való összemérés, maga a Netflix is elejtett talán ilyen marketing szócsapdákat. A GOT aprólékosságát, részletgazdagságát, ami a karakterek sokszínűségét, az interakciókat és az intrikát illeti, természetesen nem sikerült hozni, de megjegyzem, teljesen más a két alzsáner, más a nézőpontozás, azaz nem is kellett, hogy hozza, értelmetlen minden ilyen célú összevetés. Véleményem szerint Cavill parádésan jó választás volt Geralt szerepére, és bár más álomkép állt össze a fejemben Yennefer és Ciri alakjáról, Chalotra és Allan egyaránt emlékezetes alakítást nyújt. Geralt pusztító ereje minden mozdulatában ott feszül: a járásában, a nézésében, a mondataiban. Kicsit őrültségnek hangzik, de már az, ahogy az ostromlott vár üres börtönfolyosóján sétálgat egymagában, Cirilla után kutatva, már az feszültséget, borzongást generál.  Az első két epizód után váltottunk a feleségemmel magyar szinkronra, és meg kell mondjam, nagyon-nagyon kellemesen csalódtunk. Jó szívvel ajánlom a szinkronos változatot. 

A cselekmény

Többen nyilatkoztak már erről, szóval csupán annyit jegyzek meg, miszerint alapvetően az utolsó kívánság c. kötet novellafüzére szolgáltatta az alapot az első évadhoz. Valóban jól felismerhetőek az egyes epizódok (amelyek többsége önálló darab), ugyanakkor eredményesen vázolják fel a remélhetőleg több évadon átívelő meghatározó fősodor ugrópontjait. Néhol zavaró az időbeni és térbeni váltás, de ez sokakat bosszantott a regények esetében éppúgy. Tény, hogy az első évad zárása okosan ki lett futtatva két csúcspontra dramaturgiai szempontból, szóval jómagam bizonyosan várni fogom a folytatásokat.

A Trónok harca filmsorozat első 5-6 évada volt nálam a fantasy zsáner legjobbja, de most újabb trónkövetelő érkezett, és bár a Vaják alap tónusa mind a 8 kötetben hasonlóan baljóslatú, mint elődjéé, jóval több benne a kaland és a mese. Van egy további előnye is: amennyiben filmre viszik a teljes történetet, a végén kerek egészet kapunk, ordító logikai bakik nélkül, szívvel-lélekkel történő lezárással – nem úgy, mint a GOT esetében. Most pedig, amíg érkezik a második évad, ideje újraindítani az s01e01-et, illetve elővarázsolni gépen a Witcher III indító menüt.

Mellette szól: 

  • a hangulat
  • Geralt és Yennefer alakítása
  • Geralt harci technikája
  • látvány és zene
  • jól eltalált dinamika a cselekmény vezetésében (nem túl gyors, nem is lassú)
  • Kökörcsin és Erszényes
  • a végső ütközetben a mágia formáinak ábrázolása

Ellene szól:

  • Ciri alakítása
  • Brokilon és a tündérek felszínes bemutatása
  • Nilfgaardi vonal szereplőinek sekélyes bemutatása, Calantha királynő kissé egysíkú ábrázolása
  • a végső ütközet dinamikátlan, az "epikusságot" nagyítóval kell keresni (kivéve Yennefer jelenetét)

Aldyr