Grossman - A varázslókirály és Wilson - Darwinia

Írta: Aldyr - 2015. 11. 16. - 08:42

Quentin és barátai elfoglalták Filloryt, királyokként és királynőkként uralkodnak a mesés világ felett, ahol semmi dolguk nincs, mint élvezni a hőstörténetek végén jutalmul járó boldogságot és vagyont. Egy nap azonban a felhőtlen uralkodásnak vége szakad: előbb a mágikus órafákkal történik valami borzalmas, majd kisvártatva egy nyúl halált és pusztulást jósol a világra. Quentin hajóra száll Juliával, hogy a rejtély végére járjon, azonban Filloryt elhagyva még ő sem sejti, hogy a varázslás és ezzel együtt minden varázslatos dolog mekkora veszélybe került, az idejük pedig már jócskán fogytán van.
 
Lev Grossman a legnagyobbakat megszégyenítő módon kerüli el a folytatások gyakori hibáit, és építi tovább lenyűgözően azt a világot, aminek A varázslókban lefektette az alapköveit. A Varázslókirály nem csa
k elképzeli, hogy milyen lett volna a Mátrix fantasyként, de a hagyományokat felrúgva, váratlan és forradalmi ötletek folyamatos felsorakoztatásával jelzi, hogy a szerzője nem szégyelli a műfajt fenekestül felforgatni.

1912 márciusában a Föld történelme új irányt vett. Bekövetkezett a Csoda, és Európa addig ismert formájában megszűnt létezni. A helyén megjelent Darwinia, egy új kontinens tele ismeretlen növényekkel és állatokkal, elképzelhetetlen veszélyekkel és fantasztikus titkokkal.

A környező vidékekről expedíciók indulnak a felderítésére, többek között a vallási fundamentalisták hatalmába került Amerikából is, mely újra el akarja vinni a civilizációt e friss Újvilág vadkeletére. Az expedícióba jelentkezik Guilford Law, a fiatal fényképész, aki gyermekkorában átélte a Csoda bekövetkeztét, és most különös álmok kísértik. Álmok, melyek mindenre magyarázatot adhatnak, talán még létezésünk alapkérdéseire is.

A kanadai sztárszerző újabb regénye az izgalmakat halmozva gondolkodtat el világunk törékenységéről, valóságunk viszonylagos voltáról. A mű megjelenését követően elnyerte az Aurora-díjat, és a Hugo-jelöltek közé is beválogatták.

„Mintha Stephen Kinget, Michael Moorcockot, Philip K. Dicket és H. P. Lovecraftot olvasnánk egybegyúrva. Mindemellett a mű bámulatosan koherens.”
– Publishers Weekly

„Edgar Rice Burroughs, Jules Verne és H. G. Wells legjobb hagyományait követi. Letehetetlen!”
– Toronto Globe and Mail