Lawrence rajongónak vallom magam a Tövisek hercege óta, szóval, sokat vártam a kötettől, főként, hogy Jalan herceg kalandjai keserű szájízt hagytak bennem… A Vörös nővér teljesen más stílust és hangulatot képvisel, mint az előző hat kötet. Ilyen értelemben valahová az Anthony Ryan és a Robert Jordan által képviselt kreatív megvalósítás metszetébe helyezném. Jordan „dagályos” építkezése – ami a világ és a szereplők bemutatását illeti – itt kevéssé szembeötlő, azaz Lawrence gyorsabb ütemet diktál. Ryan ellenben árnyalatnyit jobban kihasználta a tanonc-történetben rejlő lehetőségeket, legalábbis, nekem jobban bejött A vér éneke; igaz, most nem tudnám megmondani, miért, inkább csak ez az utánérzés munkál bennem.
A Vörös Nővér számomra megmaradt klasszikus vonalas fantasy-elbeszélésnek (az én olvasatomban „kard és boszorkányság” alzsánernek) abban az értelemben, hogy a feudális „Európát” használja a társadalmi szerkezet gyökereinek felvázolásához, és mind a mágia, mind a hős harcos, mind a hősies közelharci küzdelmek hasonló súllyal jelen vannak. A kulcsszereplők persze nem legyőzhetetlenek, és bár a „jó és a rossz oldal” (egyelőre?) jól kivehetően elválik egymástól, az író anyagait ismerve, bizonnyal tartogat még meglepetéseket e téren.
A klasszikus világot és -stílust mindenesetre jól megfűszerezi disztópiával és az egyedi mágiarendszerrel (Erről Noro remek értékelést írt előttem). A színfalak mögötti hatalmasságok négy különböző vérvonal (mágikus „mutáció”?) kiválasztottjait kutatják fel és kötik magukhoz. Bárki értékes lehet számukra, akinek a vérében jelen van valamely ritka képesség, de persze az adu ászt azok jelentik, akik kevert vérűek, netán mind a négy vérvonal adottságaival rendelkeznek. Mert a tét persze óriási, de csak a kötet utolsó ötödében cseppen el pár fontos információ ezzel kapcsolatosan.
Szóval… remek tanonc-mese ez, izgalmasnak tűnik a háttérvilág, és bár helyenként túlcsordul a körítés (pl. az oszloperdőben felvillantott küzdelmek kapcsán, amelyek a Tigris és sárkány c. vu-hszia jeleneteit idézték fel bennem), ebből bizony kikerekedhet valami nagyon ütős regényfolyam.