Régóta tervezem ennek a kötetnek a megjelentetését. Kezdettől fogva az a szándék vezetett, hogy a Cherubion Fantasy Exkluzív antológiákban helyet kapott történelmi fantasy történeteim összegyűjtve is kiadásra kerüljenek, de ahogy az évek teltek, rá kellett jönnöm, hogy novellákkal nem lehet megtölteni egy keményfedelű antológiát, vagy túl hosszú ideig kell várni, amíg elegendő anyag összegyűlik. Félretettem hát a gondolatot, egészen addig, amíg elkészült a Vasemberek (Lovagok és királyok trilógia). Az olvasói visszajelzések alapján elhatároztam, hogy folytatom a történetet, és szinte természetesnek tűnt, hogy a regényt történelmi fantasy írásokkal vegyem körbe, így a Naplovag önálló kötetként kerülhet a könyvesboltok polcaira.
Newman írta: "Alább beidézem a Naplovag kötet Utószóját, ami terjedelmi és szerkesztési okok miatt nem jelent meg. A fórum (és a FC honlap) látogatói viszont elolvashatják..."
UTÓSZÓ
Régóta tervezem ennek a kötetnek a megjelentetését. Kezdettől fogva az a szándék vezetett, hogy a Cherubion Fantasy Exkluzív antológiákban helyet kapott történelmi fantasy történeteim összegyűjtve is kiadásra kerüljenek, de ahogy az évek teltek, rá kellett jönnöm, hogy novellákkal nem lehet megtölteni egy keményfedelű antológiát, vagy túl hosszú ideig kell várni, amíg elegendő anyag összegyűlik. Félretettem hát a gondolatot, egészen addig, amíg elkészült a Vasemberek (Lovagok és királyok trilógia). Az olvasói visszajelzések alapján elhatároztam, hogy folytatom a történetet, és szinte természetesnek tűnt, hogy a regényt történelmi fantasy írásokkal vegyem körbe, így a Naplovag önálló kötetként kerülhet a könyvesboltok polcaira.
Kezdjük a fogalmi meghatározással: mi is az a történelmi fantasy? Ha engem kérdeznek, azt szoktam válaszolni, olyan történet, amely a valóságon alapul, de misztikus elemek (szörnyetegek, varázslatok) bukkannak fel benne. Andre Norton szakavatott szavaival szólva, ugyanez kicsit bővebben: „A kalandos, lovagi vagy boszorkányos fantasyk írásának legelső követelménye… az, hogy az ember fokozott érdeklődést és szeretet érezzen a történelem iránt. …A történelem tehát az alap, amelyből a tényekben gyökerező képzelet az ihletett fikció napmelege mellett új motívumok virágait bontja ki…”( Andre Norton: Hogyan írjunk fantasyt /Fantasy Fantasztikus magazin - Móra, 1989/)
Mindig is érdeklődtem a történelem iránt és faltam a kalandregényeket, mégis évekbe telt, mire ráébredtem, hogy a történelem és a fantasy milyen jól kiegészíti egymást. Eleinte csak néhány motívumot használtam fel írás közben, de később vágyat éreztem, hogy próbára tegyem magamat, vajon képes vagyok-e létrehozni a valóság és a fantasy ötvözetét. Az első kísérletet követte a második, és azóta rendszeresen publikálok hasonló műveket. Tíz év munkáját tartalmazza ez a kötet, ezért talán nem hiábavaló, ha bővebben is megpróbálom bemutatni az írások keletkezésének hátterét.
Naplovag
/a regény ebben az antológiában jelenik meg első ízben/
A Vasemberek (Lovagok és királyok trilógia) írása közben rádöbbentem, hogy ha teljes mértékben feldolgozom a szinopszisban lefektetett cselekményt, akkor a tervezett három kötetet bőven túllépi majd a mű terjedelme. Ráadásul, az ötéves időszak bemutatása, melyet Raynard Tancarvil a cselekmény fő helyszínétől távol, Timoron szigetén tölt, kizökkentené az olvasót, és olyan új szereplőket kellene felvonultatnom, akiknek sem előtte, sem utána nincs funkciója. Úgy döntöttem hát, hogy a trilógiából Raynard küldetése kimarad, és később, önálló regény formájában írom meg a timoroni kalandjait. A Vasemberek fogadtatása szerencsére pozitív volt, így éreztem magamban elég erőt és kedvet az elhatározás megvalósítására, ennek eredményeként pedig megszületett a Naplovag című regény.
A Vasemberek kapcsán soha nem tagadtam, hogy a főhős kalandjait William Marshal (a legnagyobb lovag, Pembroke első earlje) története ihlette, ráadásul ő is töltött néhány évet a Szentföldön, a szaracénokkal hadakozva. William Marshal életének keleten töltött időszakáról nem maradt fenn feljegyzés, ezért a Naplovag a Vasemberektől eltérően nem alapul megtörtént eseményeken, bár a timoroni viszonyok emlékeztetnek a Jeruzsálemi Királyságra, a Naplovagok szervezete pedig a templomos lovagrendre.
A címadó regény tehát a kötet többi írásától eltérően nem rendelkezik valóságos történelmi gyökerekkel, színtiszta fantasy, amit kifejezetten a Káosz világára írtam, a hangulata azonban szándékaim szerint illeszkedik a novellákhoz, így téve egységessé az antológiát.
Út Spártába
/a novella ebben az antológiában jelenik meg első ízben/
Ezen a novellán sokat gondolkodtam, hogy beválogassam a kötetbe. A korai munkáim egyike, egyfajta ujjgyakorlat, amit a megjelenés előtt jobban át kellett dolgoznom, mint gondoltam és reméltem. Lüszandrosz históriáját lehet, hogy néhányan ismerik, és meglepetten kapják fel a fejüket, hiszen alig tettem hozzá valamit a Plutarkhosz által leírtakhoz (Párhuzamos életrajzok: Lüszandrosz és Sulla). Miért döntöttem a közlés mellett? Egyrészt azért, mert a cselekményt több helyen átalakítottam és kiegészítettem, másrészt, mert kedvelem ezt az egyszerű, mégis csavaros történetet.
Thule: A világ vége
/Első megjelenés: A Halál Színháza – antológia – Cherubion, 2002/
A legtöbb történelmi fantasy az ókorban játszódik, hiszen a római és a görög világ különféle isteneivel és mitikus lényeivel megfelelő táptalajt kínál a szerzők számára. Nem csoda hát, hogy míg az első történelmi fantasy írásomat egy római császár élete ihlette, addig a másodikat a kései görög korban helyeztem el. A főhőst könnyű volt kiválasztani, mivel ezúttal pozitív alakot akartam, akivel együtt lehet érezni, egy kereskedőt, aki Odüsszeuszhoz hasonlóan messzi vidékekre vetődik. Az ókor leghíresebb hajósa Pütheász volt, aki Marseille-től egészen Britanniáig, sőt, talán tovább jutott. Mivel Pütheász utazásával kapcsolatban elég sok a bizonytalanság - már az ókori szerzők is kételkedtek az állításaiban -, így lehetőség kínálkozott arra, hogy az útleírásból hiányzó részeket a fantáziámmal pótoljam.
Atali, a Jégóriás lánya nem az én teremtményem, elsőként Robert E. Howard írt róla, az Ymir leánya novellájában. Voltak, akik észrevették, és értékelték a párhuzamot, amely főhajtás egy ma is olvasott, és nagy hatású szerző előtt.
Jelen kötetben való megjelenés előtt több módosítást eszközöltem a novellán az első kiadáshoz képest. A stilisztikai javításokat csak a vájtszeműek fogják észrevenni, de ezúttal nem csak erre került sor, mivel egyrészt a természetfeletti szálat erősítettem azért, hogy már a történet elején lehessen sejteni, valakit megszállt az istennő ”lelke”, és ő gyilkol, másrészt Holmgorda beszédmódját tettem egyszerűbbé, mivel furán hangzott, hogy egy orkasz nő kitűnően megérteti magát a messziről jött hellénekkel. Előbbieken kívül is akadnak érdekes változtatások: egy barátom tanácsára erősebb ecsetvonásokkal rajzoltam meg Pütheász belső indíttatását (számos, Odüsszeusz utazására való utalás került a szövegbe, mivel Pütheász őt tekinti a példaképének), és az inuit házakat, öltözékeket is átformáltam, a megjelenés után szerzett információk alapján.
A vér íze
/Első megjelenés: Vámpírok – antológia – Cherubion, 2000/
A vér íze az első történelmi fantasy novellám, amelynek megírásához a legnagyobb segítséget Aleksander Krawczuk: Római császárok című munkája jelentette számomra. Főként erre a forrásra alapoztam Caracalla alakját, jellemzését, és az események leírását is. Antoninus császár, akit Caracallának csúfoltak a köpenye miatt, valóban felprédálta Alexandriát, és legyilkoltatta a város ifjait, s az is megfelel a történelmi tényeknek, hogy ezt követően merénylet áldozata lett. A merénylőt Julius Martialisnak hívták, és az őrség katonája volt. Nem találtam arra vonatkozóan forrást, hány éves lehetett akkoriban, és honnan származott Martialis, ezért a múltját én kerekítettem ki, és én adtam mellé egy veterán legionáriust, mint a legjobb barátját.
Szintén csak a képzeletem szülötte Maxentius kormányzó (de az elődje valóban a zavargásokban vesztette életét), és Cornelia a papnő, valamint Khosrea, az egész kultusszal egyetemben. (Amelyhez hasonló vallásokat azért lehet találni az ókorban.)
A kötet szerkesztése során az interneten rábukkantam az egykori Alexandria térképére, és ez alapján módosítottam az eredeti novellát. Az átírás közben azonban több kisebb stilisztikai hibára bukkantam, ezeket, ha már arra jártam, úgyszintén nem átallottam javítani. Sokan azt az elvet vallják, hogy minden írás a szerző adott időbeli énjét tükrözi, és mivel az ember a korral változik, nem szabad visszanyúlni, és az időutazáshoz hasonlatosan megváltoztatni a múltat. Én azonban úgy éreztem, hogy egyrészt az időbeli távolság nem jelentős (10 év), másrészt a fogalmazási hibákat – amikor lehet - illik korrigálni.
Annak idején felmerült a lehetőség, hogy ezzel a történettel képviseltessem maga az Álomvarázs antológiában, amely a Cherubion kiadó első 10 évét igyekezett bemutatni, de mivel már akkor azt terveztem, hogy A vér íze önálló történelmi fantasy kötet része lesz, másik írást javasoltam helyette.
(Még egy fontos kérdésre illik kitérnem, ha zárójelesen is. A novella elolvasása után sokan kifogásolták a véres közösülési jelenetet, és a kritikák hatására úgy döntöttem, ezt kihagyom, vagy finomítom. Mégsem tettem meg. Nem azért, mert szándékomban áll megbotránkoztatni az olvasókat, hanem mert újraolvasás közben rájöttem, a történet logikáját rúgnám fel azzal, ha hozzányúlnék. Ennek ellenére akad olyan részlet, ami a vágószoba padlóján végezte, mivel a császárral való olvasói együttérzést nehezítette volna.)
Hollók Caledonia felett
/Első megjelenés: Farkasátok – antológia -, Cherubion 2008/
Hosszú időn keresztül ezt az írásomat szántam az önálló kötet címadójának. A Hollók Caledonia felett 2004-ben született, és a megjelenés lehetőségére várva, négy éven át pihentettem az asztalfiókban. Amikor úgy tűnt, hogy feleslegesen bízom a történelmi fantasy antológia megjelenésében, elküldtem a kiadónak, de aztán ismét változott a helyzet, és 7-8 hónappal később sor került a másodközlésre. Lehetséges, hogy vannak, akik nem túl régen olvasták – tőlük elnézését kérek –, de a fenti ok miatt nem akartam kihagyni az antológiából.
A kisregény megírásához Robert E. Howard piktekről szóló novellái adták az ihletet. Bran Mak Morn pikt király, a fajtája utolsó tisztavérű sarja, aki tudja, hogy halálával az egész nép eltűnik a föld színéről. Bukása biztos, és nem csak önmagát érinti. A keserűség, és a végítélet elleni kétségbeesett küzdelem nyomot hagy minden olvasóban, s én is a hatása alá kerültem.
Az első ötletem az volt, hogy megírom az általam legjobbnak tartott Bran Mak Morn novella, A föld férgei tükör-változatát, tehát ugyanazt a történetet, de a rómaiak szemszögéből elmesélve. Érdekesnek tűnt ugyanis számomra a téma, hogy a civilizáció bukását az utolsó lámpavivők szemszögéből mutassam be. Alig kezdtem azonban bele az írásba, mikor ráébredtem, hogy ez nem jelent igazi kihívást a számomra, ezért a meglévő alapokat felhasználva teljesen egyedi sztorit ötlöttem ki. A végeredmény talán túlságosan akciódúsra sikerült, és a hangulat csak a kisregény végén felel meg az eredeti szándéknak, de a mű mégis az enyém, és nem egyszerűen egy Howard-átirat.
Montdidier kutyája
/Első megjelenés Rothadás – antológia - Cherubion, 2007/
Ezen a novellán semmit sem változtattam, talán azért, mert nem túl régen, alig két éve, 2007-ben jelent meg.
A Montdidier kutyája nem született volna meg, ha nincs leadási határidő. Mindenképpen szerettem volna bekerülni az éppen aktuális Exkluzív antológiába, ezért a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt egy talonban lévő, korábban olvasott érdekes történetet írtam meg. A neveken és a történelmi környezeten nem változtattam, bár sokan állítják, hogy a lovag és kutya párviadala a valóságban nem eshetett meg.
Jeruzsálem falai
/Első megjelenés: A Bölcsesség Kapuja – antológia – Cherubion, 2003/
A Jeruzsálem falai megírása előtt számos, a templomos lovagokról és a keresztes hadjáratokról szóló történelmi könyv megfordult a kezeim között, mivel ez is egy olyan korszak, amely kifejezetten érdekel. A szereplők mind a képzeletem szülöttei, de a hivatkozott események (például a rabszolga kereskedelem, Frigyes császár megdobálása), és a történelmi alakok (Jean d’Ibelin, Ricardo Filangieri stb.) valósak.
A novella az első kiadáshoz képest csak stilisztikai változtatásokon esett át, összességében azok sem tekinthetők jelentősnek.
A Jeruzsálem falai terjedelmét tekintve rövid, ám hatása annál jelentősebb, ugyanis a megírását követően fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy érdemes lenne többet foglalkoznom a lovagkorral, majd később, amikor elolvastam William Marshal életrajzát, az indíttatásból elszánás lett, és több év megfeszített munkája után megszületett mindeddig leghosszabb művem, a Vasemberek.
Két rövid történet
/Első megjelenés 100 mini fantasy történet – antológia – Cherubion, 2003/
A hosszabb novellák közé érdemes rövid szösszeneteket is berakni, ezért döntöttem úgy, hogy a 100 Mini fantasy történet kötetben megjelent írásaim közül kettőt átemelek ebbe az antológiába. A Vieira apát utolsó szavai (korábban A sírköves címmel jelent meg) szerkesztése során a stilizáláson kívül más változtatás nem történt, a városnevek és a hivatkozott történelmi események – függetlenségi háború - valódiak, a szereplők azonban nem.
A menekülő királyt IV. Béla, a muhi csatavesztést követő menekülése ihlette. A mini novellának létezik olyan verziója is, ahol ennek megfelelően nevesítem a főszereplőt (a gyűrű pedig Baphomet gyűrűje, melyet a templomos rend nagymesterétől kap ajándékba a király), de az a változat az interneten olvasható.
Elefánttemető
/Első megjelenés Sárkányvér – antológia - Cherubion, 2006/
Az elefánttemető kereséséről több helyen olvastam, ám egy Tarzan filmen kívül (Tarzan és asszonya, 1934) a forrásokat képtelen lennék felidézni. Mindenesetre a gondolat, hogy ezzel az ötlettel kellene kezdeni valamit, éveken keresztül ott bujkált az agyam távoli sarkában, egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy a következő antológiába sárkányos írásokat vár a kiadó. Hirtelen a két elem (elefánttemető + sárkány), mint két fogaskerék egymásba kapcsolódott, és megszületett a novella sztorija.
Szerencsére a publikáció előtt elküldtem az írást barátaimnak, írótársaimnak, és az ő javaslataik alapján született meg a kötetben olvasható végeredmény. Ezúton is köszönöm nekik a lényegre törő meglátásokat.
Istenítélet
/a novella ebben az antológiában jelenik meg első ízben/
Ezt a rövid novellát kifejezetten a Naplovag kötet számára írtam, azért, hogy minél több, korábban máshol meg nem jelent írás kapjon benne helyet. A szerkezete egyszerű, egyetlen poénra épül, ennek ellenére, mint minden történelmi fantasy írás esetében, ehhez is kellett némi kutatómunkát végezni, hová és milyen korba tudom elhelyezni a történetet. A legtöbb kutatómunkát a cselekmény helyszínének megtalálása generálta, aztán a szifilisszel kapcsolatban is szükséges volt megfelelő mennyiségű információ előbányászására, pedig mindebből mindössze néhány sor került be a novellába.
A harag kelyhe
/a kisregény ebben az antológiában jelenik meg első ízben/
Robert E. Howard ismét, de ígérem, utoljára. Le sem tagadhatnám, milyen nagy hatást gyakorolt rám. Amikor felvetődött, hogy a születése 100. illetve a halála 70. évfordulójára (mindez a 2006-os évhez kötődik) egy tisztelgés kötetet kellene megjelentetni, amelyben minden szerző Howard egy ismert fantasy hősével alkotna történetet, elsőként jelentkeztem. Mivel mások már lecsaptak Conanra és Kull királyra, ezért nekem Solomon Kane jutott.
A tervem az volt A harag kelyhe megírásával, hogy a jól ismert elemekből új történetet alkossak, mintha azt Howard halála után az íróasztalfiókjában találta volna az irodalmi ügynöke. Sajnos, hiába igyekeztem, hiába tettem le a kész munkát időben az asztalra, különféle okok miatt csupán két írás készült el, így a tisztelgés elmaradt.
A jelen kötetben való megjelenés érdekében, és a szerzői jogi problémák elkerülése végett a főhős nevét átalakítottam, de minden egyéb változatlan maradt.
Most, hogy az utószó végére értem, újra azt érzem, milyen jó összegyűjtve látni ezeket a történeteket. Remélem, hogy a novellák olvasása ugyanolyan örömet okoz másoknak, mint amilyen örömet jelentett a megírásuk nekem.