A The Witcher 2. c . játék megjelenésével párhuzamosan boltokba került Andrzej Sapkowski: A vaják - Utolsó kívánság c. kötete, a Playon kiadásában. A "kultikus könyvsorozatnak" ez egyébként - amennyiben az eredeti lengyel kiadásokat vesszük alapul - a második része. Az általa készített "Witcher sorozat" összesen három novellás gyűjteményt és öt regényt foglal magában.
A Gamechannel kritikusával értünk egyet, aki ezt írja: "Aki ismeri és szereti a The Witcher videojátékot, annak egyértelműen kötelező, aki pedig egy a szokásos kliséktől eltérő, remek fantasy regényt szeretne a gyűjteményében tudni, annak erősen ajánlott vétel."
A főhős Ríviai Geralt karakteréről a Kultnapló szerzője így nyilatkozik: "...meglehetősen egyedi főszereplő. Célzott beavatkozásokkal kiváló harcossá, szörnyvadásszá tett mutáns egy olyan világban, ahol egymás közelében élnek ugyan emberek, elfek, törpök és egy elejtett mondat szerint még félszerzetek is előfordulnak, de a legkevésbé sem szívlelhetik egymást - az emberek különösen utálják általában a "másfajúakat" (és Geraltunk sem tekinthető egészen embernek), akik hasonló lenézéssel és sértő magatartással reagálnak legtöbbször. Bizonyos helyeken tisztelik, máshol félnek tőle vagy belekötnek, ráadásul egyre kevésbé van szükség a magafajtákra: az elmúlt évszázadok során a legtöbb valamirevaló szörnyet kipusztították az emberek közelében. Ezek a körülmények alakították sajátos életfilozófiáját és humorát, a szerző szemmel láthatóan alaposan kidolgozta a karaktert és ezzel kiemelte az egyszerű fantasyhősök sorából, mint ahogy többi szereplő is tartogat meglepetéseket és más fantasykhez képest szokatlan mélységeket, még ha nem is mind alaposan kidolgozott. Ugyanezt megtette a világgal is: a már unalmassá váló germán mitológia helyére itt értelemszerűen a szláv lép. Strigákkal (emlékszünk a játék bevezető videójára?), ruszalkákkal, kikimórákkal, és egyéb, néha egészen meglepő lényekkel, illetve kiválóan alkalmazott népmesei szabályokkal."
Picit közelebbről szemügyre véve a kötetet, elolvasását követő rövid summázatunk következik.
Hős(ök), karakterek
A recept: végy egy megkérgesedett lelkű (de nem megsavanyodott), jól képzett fegyverforgatót, helyezd őt egy olyan környezetbe, ahol hemzsegnek a különféle szörnyszülöttek és egyéb "egzotikus" fajok, bolondítsd meg a világot a szláv mondavilág egyes ismerős (mégis ötletesen átszabott) szereplőivel.
Mindeközben őrködj afelett, hogy karaktered - szörnyvadász neveltetéséből és az őt körülvevő környezet utálkozásából/tisztes távolságtartásából adódóan determinált - világképe és cselekedetei egymással összhangban legyenek. S dacára Geralt kivételes képességeinek, arról is gondoskodj, hogy úton-útfélen kemény akadályokba ütközzön, olyanokba, amelyek gyorsan feledtetik, hogy tulajdonképpen kevés ellenfél jelent számára igazi kihívást. A küzdelmek ötletesek és feszültek, de legalább olyan izgalmas, amikor kérdőre vonják elszántságát és witcher tulajdonságait, mint amikor megpróbálják lefizetni, átverni, vagy meggyilkolni. Nem egy esetben nagyobb kulimászba kerül az emberek hiúsága, hatalomvágya, kicsinyes bosszúszomja, önös érdeke miatt, mint amikor különféle rémségekkel hozza össze választott hivatása.
Sapkowski szereplői élnek, átélhetőek, és gondoskodnak a feszültség folyamatos fenntartásáról.
Történetszövés és hangulat
Freeblog, Nima szerint: "Geralt ugyanis megvív az összes szláv ajkú nép mesehősével, csak egy kicsit más formában adagolja nekünk Sapkowski a mesehősöket, mint azokra az esti mesékből emlékszünk. Találkozhatunk itt az ég világon mindenkivel: a bandavezér Hófehérkével és a marcona törpéivel, csak persze máshogy hívják őket, halottaiból feltámadó Csipkerózsikával, toronyba zárt őrült királykisasszonyokkal, varázslókkal, tündékkel, ördöggel és bárddal, utolsó kívánsággal, és átváltozott királyfival, aki béka helyett sün volt, csak hogy vigyünk egy kis csavart a dologba."
A kötet nem ül le, nincs lazítás, elejétől a végéig olvastatja magát (dacára a helyenként megbicsakló fordításnak, és egy másik zavaró szerkesztési hibának, miszerint néha nem tudjuk, adott mondat kinek a szájából hangzik el). Az "őszies" - számomra a Farkasok szövetsége és a Solomon Kane képi világát hangulatában éppúgy felvillantó - fantáziabirodalom beszippantja az olvasót. Bár nem annyira színes mint Jack Vance világa Ravasz Cugel történeteiben, nem annyira betegesen sötét mint Raoul Renier A vér városa, ám nagyon is "világvége" érzéssel teli, nyomasztó és eleven egyszerre - gyorsan megkedvelhető.
Ekultúra, Szabó Dominik: "Sapkowski nem törekszik arra, hogy nagyot alkosson, nem teremt teljesen új világot, amelynek minden egyes apró részletét, történelmét és fajait részletesen kidolgozza, egyszerűen csak halad előre a cselekménnyel, s amennyi közben a legszükségesebb, azt elővezeti. Kicsit ugyan koncepciótlanul alakítja a világ felépítését, ráadásul sok mondai és/vagy mesei elemet használ fel (érdekes felismerni a lámpásba zárt dzsinn, vagy éppen Rapunzel történetét), aminek köszönhetően nem mindig egyszerű komolyan venni, bár kétségtelenül a szórakoztató elemek is erősen hozzájárulnak a hangulat kialakításához."
Értékelés: 10/8,5 (csak pár apróság - a korrektúra itt-ott, és az erős szerkezeti keret hiánya - miatt nem kapott 9-et).
Kötelező darabja egy magára valamit is adó fantasy-rajongó magángyűjteményének! Szerintünk.:)
Honlapok:
Witcher 2. magyar rajongói oldal
További kritikák:
A számszerű értékeléshez mi is erősen javasoljuk alapul venni Bécsi József, alias orka rendszerét:
10. Mesterien megírt, korszakalkotó, szinte hibátlan alkotás
9. A zsáner meghatározó, irányadó írása
8. Kiemelkedően hatásos és ötletes mű, emlékezetes élmény
7. Jól megírt, igényes alkotás
6. Kellemes olvasmány, határozottan pozitív összhatással
5. Az átlagosnál némileg jobb, olvasmányosabb mű
4. Az átlagosnál kevésbé kidolgozott, nem túl olvasmányos írás
3. Komolyabb hibákkal és hiányosságokkal küszködő írás
2. Alapvetően rosszul, gyengén kivitelezett, sablonos mű
1. Különösen erőtlen és ötlettelen alkotás, amely kellemetlen emlékeket hagy.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges