Kedves Olvasók! Tisztelt könyvszerető barátaim! (Eztolvastam.blog)
Szerintem elengedhetetlen, hogy az ember ismerje a kortársait, ismerje azokat a tehetséges embereket, akiktől olvashat, akikről olvashat, és akik igazán gazdagítják a magyar kultúrát és irodalmat. Mert bizony-bizony mondom néktek mind tehetségesek, mind igazán alkotnak és hűségesek hozzánk, olvasókhoz.
Ezért, hogy kicsit jobban megismerhessétek őket (nekem az a tapasztalatom, hogy nagyon kedvesek és közvetlenek és ez hihetetlenül kellemes!), mint ígértem interjúkat kérek tőlük.
Kellemes olvasást kívánok és jó ismerkedést. Szerintem kedvenc íróink nem veszik rossz néven, ha legközelebb köszöntök nekik az utcán! :)
Hernád Péter, alias Soren Ward örömmel fogadta a felkérésem. Olvastam tőle már sok féle-fajta novellát, sőt két regényt is. Leginkább a sci-fi és a fantasy világában érzi otthon magát, ami jól is áll neki.
Csilla: Szia, Péter! Köszönöm szépen, hogy elfogadtad az interjút. Vágjunk egyből a közepébe!
Ha szabad kérdeznem, honnan ered a Soren Ward név?
Péter: Szia, én köszönöm a felkérést! A „Soren Ward” név eredete mögött nincs semmilyen izgalmas rejtély. Amikor publikálni kezdtem a Cherubion kiadónál, még szokásban állt, hogy a terjesztők kétszer annyit vettek át az angolszász álnév alatt megjelent könyvekből, mint a magyar szerzőségűekből, ezért választani kellett írói álnevet. Szerettem volna egy jól megjegyezhető vezetéknevet egy ritkábban előforduló keresztnévvel, végül ezt sikerült kitalálni. Utólag elégedett vagyok a választással, a Google tanulsága szerint nincs sok Soren Ward a világon, és az S. W. monogram sem cseng rosszul a fantasztikum világában, bár ez utóbbira csak később jöttem rá. Mostanra egész jól összenőttünk Soren Ward és én.
Csilla: Bevallom, kicsit nagyobb, öhm, hogy is mondjam meglepetésre vártam! Nagyon érdekes, hogy hogyan születik meg egy álnév! :) És mondd csak, mivel tudom, hogy a saját neveden is publikálsz, leginkább novellákat, elárulnád nekem, van-e különbség Hernád Péter és Soren Ward között?
Péter: Stílusban nincs olyan hatalmas differencia, hiszen Soren Ward is én vagyok. Ha vannak különbségek, azok inkább a témaválasztásból adódnak. Soren Ward néven főleg kard és boszorkányság történeteket írok a Cherubion kiadónak. A polgári nevemen olyankor írok, amikor más műfajokban próbálom ki magam, más szerkesztőségeknél.
Csilla: Én eddig azt gondoltam, hogy Soren Ward inkább Ammerúnia világához tartozott, míg a polgári neved, minden máshoz. Milyen más műfajokra gondoltál?
Péter: Így is mondhatjuk, hiszen a kard és boszorkányság történeteim zöme Ammerúnia világában játszódik. A más műfajok, amelyek érdekelnek, elsősorban az urban-fantasy, illetve a sci-fi, bár az én munkáimban a kettő mindig keveredni szokott. Valószínűleg vegytiszta tudományos-fantasztikus művet soha nem fogok lerakni az asztalra.
Csilla: Szóval te és a fantasy már régi jó cimborák vagytok? Mivel fogott meg igazán? És mióta írsz?
Péter: A kérdés második felével kezdem a választ. Olyan iskolás voltam, aki spirálfüzetbe kapargatta az első történeteit, szóval elég régóta írok. Aztán ez a szenvedély hol lanyhult, hol feltámadt bennem. Az írás körülbelül tíz éve vált az első számú hobbimmá, amikor először éreztem, hogy ha nem is azonnal, de sok gyakorlással talán sikerülni fog olyan írásokat kiadni a kezemből, amelyek esetleg érdemesek lehetnek a kiadók és az olvasók figyelmére. Aztán 2004, az első publikált novella óta kezdtem el komolyabb írói ambíciókat dédelgetni magamban, regényírás, saját világ megalkotása, és így tovább.
S hogy miért éppen fantasztikum?
Ezen már sokat gondolkoztam, és azt hiszem, a válasz a műfaj játékosságában keresendő. A mai napig lenyűgöz, amikor valami lehetségessé válik, amely a mai ismereteink alapján lehetetlenség számunkra. Soha nem érdekelt különösebben, hogyan sikerül legyőzni a lehetetlent, valamilyen tudományos áttörés által, mint a sci-fiben, vagy a természetfölötti része lesz a valóságnak, mint a fantasy irodalomban. Engem az a játék érdekel, hogyan alkalmazkodik a világ ehhez a változáshoz, illetve az ember ehhez a megváltozott a világhoz. Azokat az írókat szeretem, akik izgalmas és eredeti válaszokat adnak ezekre a kérdésekre, és én is olyan író szeretnék lenni. Illetve van egy rövidebb, őszintébb válaszom is: szükségem van a napi adag eszképizmusra, és a leginkább ebben a szubkultúrában találtam meg.
Csilla: Kik voltak rád nagy hatással a kortárs és korábbi írók közül?
Péter: Természetesen mielőtt megpróbálkoztam volna az írással, először lelkes olvasóvá váltam. A Karl May és Cooper féle indiánregények, Jules Verne, Rónaszegi Miklós és Rejtő Jenő művei indítottak el ezen az úton.
A fantasztikus írók közül, az idősebb generációból nagy hatással voltak rám Robert Sheckley, Robert Silverberg, Michael Moorcock, Fritz Leiber és a Sztrugackij-fivérek művei. És persze az olyan klasszikusok, mint az Alapítvány-sorozat, a Gyűrűk ura, a Dűne, Robert E. Howard Conan-történetei.
A kortársak közül George R.R. Martin, Robin Hobb, Dan Simmons, Joe Abercrombie, Patrick Rothfuss, Szergej Lukjanyenko írásait szeretem a legjobban, illetve van egy kedvenc krimi szerzőm, Don Winslow, akit a fantasy olvasók talán kevésbé ismernek.
A hazai pályáról a John Caldwell, Wayne Chapman, Raoul Renier triumvirátus mindenkire nagy hatással van, aki fantasztikus irodalommal foglalkozik, rám is.
Illetve van egy nagy kedvencem, aki kicsit egyenlőbb a többieknél: Jack Vance. Az ő könyveit sohasem fogom megunni, a sokadik olvasáskor is ugyanúgy szegeznek a székbe, mint az első alkalommal tették.
Csilla: Számodra milyen volt megjelenni a magyar piacon? Egyszer csak jött az egész, vagy azért sokat kellett kutyagolnod, ezen a rögös úton? 
Péter: Az Ammerúnia Műhely 2003-as pályázata volt az első komoly megmérettetés, ahol próbálkoztam az írásaimmal, két novellával. Ez jól alakult, a pályázaton műhelytagságot nyertem, az Áruló című novellám pedig bekerült a Hittel és Vassal antológiába, ahol kedvező visszajelzéseket kapott mind olvasók, mind az írótársak részéről. Onnantól kezdve nem is volt olyan nehéz dolgom, mert Berke Szilárd, Ammerúnia ötletgazdája, a műhely vezetője nagyon sokat segített, hogy bekerülhessek a Cherubion kiadó szerzői közé.
A Cherubionon kívüli lehetőségeimet szintén novellapályázatokon nyertem, vagy úgy kaptam felkérést, hogy Soren Ward-ként jegyzett írásaimat már ismerték.
Ugyanakkor az Áruló című novellát, ami elindított az úton, nem a kisujjamból ráztam ki, valami hirtelen ötlettől elragadtatva. Körülbelül hárommillió karakternyi, kiadásra alkalmatlan szöveg bőven elmaradt már mögöttem, mire megírtam. Szóval elég sok gyakorlás, temérdek idő kellett hozzá, hogy kiadható szöveget sikerüljön megírni. Mégsem érzem rögösnek az utat, mert kezdetben nem a megjelentetés igényével írtam, hanem az íróasztalfióknak, a barátaim szórakoztatására, illetve kíváncsiságból, hogy egyáltalán mire vagyok képes.
Csilla: Az Árulót én is olvastam, nagyon tetszett. Fel is fog kerülni a Hittel és Vassal (kritika). Bevallom, ez volt az a kötet, ami engem elindított a fantasy felé. Hogy miért, nem tudnám megmondani, de volt benne valami, annak ellenére, hogy ezt-azt 13 évesen még nem igazán értettem.
Ezek szerint kijelenthetjük, hogy ha az ember elindul már az úton és eléri az első mérföldkövet, akkor már könnyebb? Elég toleránsak és segítőkészek itthon a kiadók és a tapasztaltabb írók?
Péter: Azt hiszem, az első megjelenés inkább a léleknek tesz jót, az önbizalomnak, mert egy novella, vagy akár egy regény megjelenése, még a magyar piacon is csak csepp a tengerben. Ráadásul egyszer akárkinek összejöhet. Mivel úgy érzem, a pályájuk elején járó szerzők szemszögéből érdeklődsz, hadd utaljak vissza a korábbi válaszomra. A fejlődés szempontjából az első, körülbelül hárommillió leütés, amely kiadatlanul elment a levesbe, sokkal fontosabb volt, mint az első huszonötezer, ami szerencsésen megjelent. Sajnos csak az őstehetségek takaríthatják meg maguknak, de ők elég ritkák.
Ami a tapasztaltabb írótársakat illeti, sokkal gyakrabban találkoztam a segítőkészségükkel, mint a közönyükkel, vagy az ellenszenvükkel, de embere válogatja. Nagyon sokfélék. A kiadókról is inkább kedvezőek a tapasztalataim, de róluk nem árt tudni, hogy a döntéseiket piaci szempontok mentén hozzák, tehát néha sokkal szűkebb a mozgásterük, mint egy kezdő író gondolná.
Csilla: Ha jól tudom, dolgozol most valamin, szabad erről tudni néhány dolgot?
Péter: Természetesen. Az Ammerúnia műhellyel a Sötételf második részén dolgozunk, amelyben folytatni fogom a Dracalar-ház történetét.
Egy másik csapattal egy olyan antológiát tervezünk, amely Douglas Rowland 2004-es, Démonének című regényének Rastith nevű világa szolgál a hátteréül. Ezek meglehetősen sötét tónusú, horrorisztikus sztorik lesznek, és a kötetbe szánt kisregényem már el is készült.
Továbbá a végső igazításokat végzem egy másik kisregényen, ami az ős-Cherubion világon játszódik, a civakodó félistenek korszakában. Ez utóbbi azért fontos nekem, mert egy olyan világon játszódik, ami egyike volt azoknak, melyek örökre megszeretették velem a fantasztikumot.
Illetve dolgozom a harmadik regényemen. Egy napjaink játszódó urban-fantasy regényről van szó, a hősei Magyarországot védelmező szuperhősök.
Csilla: Ez mind nagyon jól hangzik! Az utóbbiról mesélnél egy kicsit bővebben?
Péter: Inkább tervekről tudok beszélni, mint konkrétumokról, mert a kézirat még erősen félkész állapotban van. Mindig szerettem az olyan sztorikat, ahol a jól megszokott fantasztikus toposzokkal magyar környezetben lehet találkozni. Nekem is voltak ilyen irányú próbálkozásaim, írtam már Magyarországon játszódó testrablós sci-fit, és kísértet történetet is. Mivel jól éreztem magam az írásuk közben, és az olvasók is elégedettek voltak velük, elhatároztam, hogy nagyobb fába vágom a fejszémet, és megpróbálkozom egy regénnyel.
Ebben a készülő regényben különleges képességekkel megáldott vagy megvert hősöket mozgatok hazai környezetben, majd meglátjuk, mekkora sikerrel. Annyit előre elárulhatok, hogy a történet jelen állás szerint ötös tagolású lesz, öt történet öt magyar szuperhős előadásában. A másik négy szereplőt mindig az aktuális narrátor szemén keresztül látjuk, ettől azt remélem, hogy meglehetősen árnyalt képet kap róluk az olvasó.
Ebből talán kiderült, hogy nagy hangsúly lesz a főszereplőkön, de azért cselekmény sem elnagyolt: minden részben egy nagyszabású összeesküvésre kell fényt deríteniük, majd szembeszállniuk a földönkívüli és természetfölötti jellegű fenyegetésekkel. Nem volt könnyű kitalálni, ezek a veszedelmek miért éppen Magyarországon bukkannak fel, de végül sikerült frappánsnak remélt magyarázatokat találni erre is. Nagyban nehezíti hőseink dolgát, hogy rettenthetetlen alakok helyett gyarló emberek, illetve arra is törekedtem, hogy maguk a szuperlépességek ne csak panelek legyenek, amelyek szükségesek a cselekményhez, hanem meghatározzák a birtokosuk életét.
Kisebb-nagyobb megszakításokkal 2008 óta dolgozom ezen a könyvön, reményeim szerint jövő tavaszra végre elkészül.
Csilla: Érdekes, azt hiszem nem nagyon olvastam még hasonlót, de szerintem a magyar rajongók szeretettel várják. Mondd, mennyire szeretsz az olvasókkal találkozni? Vagy mennyire van erre lehetőséged? Szeretnél üzenni nekik valamit?
Péter: A nagyobb rendezvényeken általában elérhető vagyok, és szívesen találkozom az olvasókkal. A Cherubion kiadó honlapján is van Soren Ward fórum, amelyet napi rendszerességgel figyelek. Hálás vagyok a visszajelzésekért, és a kritikát is elbírom.
Arra egyelőre nem venném a bátorságot, hogy valami nagy üzenetet megfogalmazzak az olvasók felé, hiszen a pályája elején járó írónak tartom magam, akinek még sokat kell tanulnia. Így az üzenetem mindössze annyi, hogy olvassanak sokat, és megtisztelnek, ha néha egy-egy írásom felkerül az olvasmányaik közé.
Csilla: Ebben biztos vagyok. Nos, Péter, nagyon szépen köszönöm az interjút, remélem még sokat hallunk felőled és továbbra is színesíted majd a hazai palettát! Azt hiszem az olvasóközösség nevében is kívánhatok neked eredményekben gazdag munkát és, persze töménytelen ihletett órát!
Péter: Köszönöm szépen a beszélgetést!
*******************************
Hernád Péter, alias Soren Ward bibliográfia:
Soren Ward: Az áruló (In: Hittel és vassal antológia, Cherubion, 2004)
Soren Ward: Hattum lázadói (In: Elf vérrel, holdezüsttel antológia, Cherubion, 2005)
Hernád Péter: Az elhárítók (In: Hetvenhét antológia, Delta Vision, 2006)
Soren Ward: Feketepart (Cherubion, 2006)
Soren Ward: Leceai játszma (Cherubion, 2008)
Soren Ward: Az „ork és szűz” játék (In: Farkasátok antológia, Cherubion, 2008)
Hernád Péter: Hajnali emberek (In: Roham 7, Roham Kulturális Egyesület, 2008)
Hernád Péter: Magua (In: Amíg világ a világ antológia, Kimte, 2009)
Soren Ward: Az utolsó nap Persionban (In: Norstraden csillaga antológia, Cherubion, 2010)
Soren Ward: A Dracalar-ház (In: Sötételf: Vérkövek antológia, Cherubion, 2011)
Soren Ward: A halász és a tündér (In: Mytheronból szeretettel, Cherubion, 2011)
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges