Hideget nem írtam eddig Yneves antológiáról, söt, az Ibarás kötet igen jól teljesített. A Kardok a ködben viszont csalódás volt, és nem megyek el mellette, legfőképpen a benne publikáló tehetséges szerzők miatt. Minden kritikai észrevétel fontos, a külsős szerintem még inkább. Nézzük röviden!
Jeszenszky Zsuzsanna: Kettesben
Az egyik legkiforrottabb írói egyéniség a csapatból. A cselekmény egyszerű, és ez előnyére válik. Hangulatnovella, de ígéretes a szerző!
Márkus Csaba: Észak az ebeké lesz
Szintén hallatja a saját hangját. A sztori sajnos középszerű, és a főhős beleszürkül a háttérbe. Gyakorlásnak jó, de én mai fejjel már nem tettem volna bele nyomtatott kötetbe.
Néma Ákos: Kardok a ködben
Szintén a mezőny jobbik felébe teszem a szerzőt. Picit lassú, de még élvezetes. Akadnak kifejezetten jól megírt harci jelenetek. Fájó viszont a befejezés.
Ettől eltekintve érdemes odafigyelni rá a későbbiekben.
Czövek Andrea: A klán szava
Kulcsszava: céltalan. A sztori üres, ujjgyakorlatnak is kevés. Ennél biztosan több van a szerzőben! Első novellának kár volt leközölni (de legalábbis én nem találkoztam korábban a nevével).
Héja Zsolt: Kiszakítva
"Az utolsónak is pusztulnia kell.
Indulatoktól mentes kijelentés volt, olyasvalaki szájából, aki parancsolásra született, és nem tűrt ellentmondást. A boszorkánymester nem is várt mást: szemlesütve, féltérden várakozott ura előtt a kiontott vér tengerében. A Ház hivatalos méregkeverője volt, értette a mesterségét, a nyílt erőszakot azonban nem szívelte."
vagy: "Embervadász volt, amióta az eszét tudta. Klánja legkiválóbbjai közé tartozott..."
"Szemben, három rugaszkodásnyira hatalmas boltíves ablak, kyr módira szabva, mögötte a tenger háborgó hullámain, tajtékzó habtaréjain szikrát vetett a holdsarló, ahogy mind fényesebbre köszörülte azúr pengéjét."
Khm.
Olvasását követően így jellemeztem: zavaros pozőrködés. Itt éreztem erőteljesen a "Chapman-stílus" megjelenését, színtisztán negatív előjellel. Kíváncsi lennék, mire képes Zsolt a saját stílusában! Gyanítom, kellemesen csalódnék.
Sátha László: Vér és árnyék
Egy újabb "Chapman-gyermek", legalábbis a stílusát tekintve. Első benyomásom: kicentizett események (azaz: pont ott, pont akkor, pont úgy történik...), érthetetlen részfejezetek. Értsd: szerkesztetlen, tartalmában is rendezetlen. Pedig akadtak benne eltalált (harci) jelenetek.
Kiss Attila: Sebhelyek
A sztori össze van rakva, az epizódok rendben vannak, a főszereplő bőre "felvehető", és jó a mondatfűzés. Okés írás, a szerzőtől mást is szívesen olvasnék.
Liptay Zoltán Árpad: Átkos szenvedély
"Lassan andalgó porfelhő kavargott ki a pórul járt díszkő alól, s mikor épp nyugovóra térhetett volna, a varázsló sarkon fordultával köpenyének földet seprő szegélye újabb táncra hívta az apró porszemeket."
Uff!
Aki tud ilyet, az tudna egyszerűbbet is.
Most komolyan... szükséges továbbra is erőltetni ezt az "írjunk cirkalmasan - Ynevre úgyis ez kell" "védjegyet"?
A sztori pedig jó - lenne, amennyiben lenne lezárása... De nincs. Igazán kár érte, mert ennél az elbeszélésnél tényleg kíváncsi voltam a megoldásra (főként, hogy több mint 60 oldalas, és az E1-es nézőpontot kifejezetten élveztem). És bár megkaptam valamiféle záró akkordot, mégis elvarratlan maga az egész.
Dacára a szöveg elbotlásainak, én megszavazom a bizalmat Liptay úrnak. A helyében az E1-et erőltetném.
Szentesi Kadosa - Szentesi Levente: Vihar előtt
Kulcsszavak: Egy nagyobb cselekménymozaik kisebb darabját írja meg a szerző, a lezárás emiatt csak felemás lehet. A lendület nem erőssége az első harmadnak, a továbbiakra viszont nem panaszkodom. Elég könnyen "azonosultam" a fejvadászával is. Összhatásában jó írás.
Summázva: Jó dolog szépen írni. Még jobb dolog úgy írni, hogy az olvasó élvezni is tudja a végeredményt... Emlékezetes jelenet, netán karakter a kötetben, amire évek múltán is emlékezni fogok... talán ha két szerzőnél akad. Az északi embervadász klánok "világáról" pedig inkább nem is írtam... mert nem igazán lenne mit. Sajnálom, nekem nem jött át, pedig nem kerestem feltétlenül egyedi elemeket. Hozták a kötelező sablonokat, de nem több.
Pedig a kötet íróinak van adottságuk, hogy felnőjenek az "öregekhez"... amennyiben elfeledik végre Wayne Chapman stílusának "utánzását" mint kötelező célfeladatot. Azért az idézőjel, mert a legtöbb esetben a "stílus-átirat" számomra sajnos emészthetetlen lett. Fogalmazásukból ugyanis hiányzik az a letisztult elegancia és az a szépirodalmi igényesség, cselekményszövésükből pedig az az ötletesség, ami Chapmant Chapmanné teszi. András stílusjegyeit lehetetlen magas szinten másolni, s céltalan is. És ez így jó. Tessék Süle Györgyöt, Keith Alanson és Norman Fellings novellát olvasni, pl! Ha már "saját írói tábor" és "új nemzedék" és egyedi hangvétel.
Amennyiben az antológia szerzői mernek saját hangot megütni, talán nem lesz egy újabb értelmetlen stílus-plagizálás a soros m.a.g.u.s. antológia. Mert ennél mindenki többre vágyik a pénzéért...
A kötetet kizárólag a sorozatot gyűjtőknek tudom ajánlani jó szívvel.
Aldyr
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges