Az Eisenhorn-trilógia népszerű a Warhammer-olvasók táborában. A Szukits kiadó jóvoltából már kezünkben az első kötet, és rövidesen érkeznek a folytatások. Ilyen esetben lényeges lehet a bevezető rész fogadtatása. Nincs ok az aggodalomra: a kötet kifejezetten élvezetes, hangulatában leginkább a DOOM kötetekhez mérhető, természetesen a Warhammer univerzum erejével megtámogatva! Nálam ez volt a legelsőként olvasott W40-regény, ami persze lehet előny is hátrány is. Ahogy a külföldi kritikákat elnéztem, azért nem tévedek nagyot, amikor azt írom, "nagyon jó" minősítést érdemel.
Rövid értékelés (benyomás, kritikus pontok) 1-10-ig értékskálán: klikkelj a "Tovább" gombra a részletekért!
Témaválasztás:
Eisenhorn inkvizítor egzotikus bolygókon kutat a Császár ellenségei után. Az író tehetségesen ötvözi a detektívregény, a kalandregény és a klasszikus sf egyes alapvető elemeit. Kulcsszavak (széles a repertoár, de nézzünk párat): mélyűr, lázadók, 4. dimenzió, közelharc, arénaharc, káoszgárdista, mágia, összeesküvés, merénylet, leszámolás.
Felépítés (szerkezet, cselekmény, dramaturgia):
A regény lineáris vonalvezetésű, de ez nem válik hátrányára, a cselekmény lendülete mindvégig kitart, pedig akadnak lezárási pontok (pl. "regenerációs" kényszerpihenő, vagy a nyomozás elakadása). Több helyszínt végiglátogathatunk: van itt bolygó, ahol évtizedekig tart a tél, hősünk pedig városnyi méretű hibernációs bázison üldözi ellenfelét, hatvanezer lefagyasztott főnemes társaságában; akad hely, ahol minden kifordulni látszik önmagából; akad itt klasszikus kereskedőbolygó a félmilliós hadsereg felvonulásával és céhek impozáns épület-kolosszusaival. Űrnaszád és gigászi méretű kastély éppúgy.
Egyáltalán nem unatkozunk, és a változatos színterek vonzereje mellett bizony a cselekményt is pozitív értelemben kell kiemeljük. Abnett nem engedi, hogy nyugodtan hátradőljünk: Eisenhorn gyakorta kerül a slamasztikába, és bizony vannak helyzetei, amikor komolyan aggódni lehet az életéért.
Nincsenek levarrt epizódok, a szerző bármikor tud meglepetést okozni.
Lehetett volna még kavarni pár szereplő esetében (ezt amúgy nem zárom ki, hiszen van 2 folytatás), de nem panaszkodom.
A fülszöveg azért picit bántott, mert erősen spoileres, figyelembe véve a dramaturgiát.
Szereplők:
Eisenhorn ikvizítor, Bequin (örömlány), Fisher nyomozó, Malahite, Commodus Voke iknvizítor, Maxilla kapitány, Betancore (elit, amolyan tökéletes katona), Gorgone Locke, Aemos, a Glaw-k és még páran a mellékszereplők sorából. A főhősünk jól árnyalt, de nem szürkülnek ki mellette a közvetlen kísérők sem. Bequin személye nálam még "nem lefutott", okozhat meglepetést.
Mesélés (nézőpont, stílus, hangulat, szövegminőség)
Kifogástalan: ez egy vérbeli akció-regény, pörög, a nézőpont átélhető, a stílus illeszkedik a karakterhez. A leírások hangulatosak, életszagúak, szóval mindvégig élvezettel olvastam.
Összegzés: Valahol 7-8 között
Igen erős kezdés a trilógához! Összehasonlítási alapom nincs, de ez a kötet kedvet adott a korábban megjelent W40 regények elolvasásához is. Akiknek tetszettek a Forrestal-féle DOOM regények (Gáspár András tollából), mindenképpen szerezzék be ezt is! De bárki számára kellemes és emlékezetes olvasásélményt kínál, amennyiben sf-f műkedvelő.
Aldyr
*********************
A számszerű értékeléshez mi is alapul vettük Bécsi József, alias orka rendszerét:
10. Mesterien megírt, korszakalkotó, szinte hibátlan alkotás
9. A zsáner meghatározó, irányadó írása
8. Kiemelkedően hatásos és ötletes mű, emlékezetes élmény
7. Jól megírt, igényes alkotás
6. Kellemes olvasmány, határozottan pozitív összhatással
5. Az átlagosnál némileg jobb, olvasmányosabb mű
4. Az átlagosnál kevésbé kidolgozott, nem túl olvasmányos írás
3. Komolyabb hibákkal és hiányosságokkal küszködő írás
2. Alapvetően rosszul, gyengén kivitelezett, sablonos mű
1. Különösen erőtlen és ötlettelen alkotás, amely kellemetlen emlékeket hagy.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges