A lahmian vámpírok törvényeinek ellenszegülve Ulrika a Káosz ostromolta Praagba utazik, hogy rátaláljon régi barátaira és dicsőségre leljen a csatában. Ám mire megérkezik a támadókat már elűzték és nem talál mást csak egy meggyötört várost és annak elszánt lakóit. A Káosz erői azonban számtalan formát ölthetnek és ezúttal egy még baljóslatúbb fenyegetés ébredezik a romok közt - egy Slaanesh-kultusz, mely át akarja venni az irányítást a város felett. A lahmian nővérek elől menekülve és az általa megvédeni kívánt emberek gyűlöletétől kísérve Ulrika megpróbálja feltárni ennek a pusztító összeesküvésnek a gyökerét. A vámpíroktól és a Káosz szolgáitól üldözve azonban minden ravaszságára és vadságára szüksége lesz ha győzedelmeskedni akar a sötétség erői felett...
Rövid értékelés (benyomás, kritikus pontok) 1-10-ig értékskálán: klikkelj a "Tovább" gombra a részletekért!
Témaválasztás:
Ulrika már az előző részben (lásd kritikánkat!) is fellázadt a vámpír-lét bizonyos korlátjai ellen. Ez a folytatásban sincs smásként, annyi különbséggel, hogy itt minden eddiginél tovább merészkedik, elhagyja saját falkáját és Praagba szökik. Már maga a szökés is nehezen kivitelezhető, de Praagban még cudarabb körülmények közé érkezik, ahol olyan hatalmakkal kerül összetűzésbe, melyek próbára teszik minden képességét. Az előző kötetnél sem panaszkodtam, itt sincs rá okom, bár a témaválasztás nagyon hasonló (titokzatos ellenfél, misztikus képességekkel, és egymás ellen marakodó vámpírok).
Felépítés (szerkezet, cselekmény, dramaturgia):
A szerkezet rendben van, a cselekmény magával ragadja az embert, igazából én nem észleltem, hogy bárhol leült volna a regény. A dramaturgia hullámvölgyeket ír le, hogy ez jó avagy sem, mindenki eldönti, nálam bevált. Természetesen van végkifejlet, van csúcspont, de addig sem unatkozunk, és dacára Ulrika és szövetségesei átlagost messze meghaladó képességeinek, jópár olyan rész van, ahol kifejezetten izgulhatunk főhősnönk "életéért". Emlékezetes jelenetek is szép számmal akadnak, összecsapások, leszámolások, kivégzések, pl. Ulrika első megmenekülése Slaanesh szolgáitól, az üldözés Praag háztetőin, a titokzatos mágustorony megmászása és felderítése, vagy a vámpír-erotika vonalat képviselő "szexjelenet".
Szereplők:
Ulrika hozza a tőle megszokottat: egyáltalán nem az a kimondott gyilkológép, érzelmeiről és gondolatairól a szerző folyamatosan tájékoztatja az olvasót, és bár ezek bőségesek, nem unalmasak. Jelentős érték, hogy férfi létére nem kétoldalas sablont alkotott, Ulrika "nőisége" többdimenziós, hihető, jól átjön a lapokról. Kiélezett helyzetekben persze elszabadul legbelül a vámpír, ilyenkor biztosak lehetünk abban, hogy az ellenfelek háromszor is elátkozzák a percet, amikor belekötöttek.
A mellékvonalakon felbukkanó alakok talán picit árnyaltabbak mint a Vérszülött karakterei, pl. Raiza, Stefan, hogy kettőt is kimeljek. 
Mesélés (nézőpont, stílus, hangulat, szövegminőség)
Nem tudok belekötni, a stílus nekem az első kötetnél is bejött, a hangulat igazán jól eltalált, már-már bizonyos helyeken a Malus-pentológia sötét díszleteit idézi. A szövegminőség is átlagost meghaladó, és továbbra is a "percírás-másodpercírás" határán egyensúlyoz, utóbbi javára elbillenve, azaz kifejezetten részletesen tárgyalja ki az adott jelenetet/történést és a karakter aktuális gondolatait.
"Valami mozgást látott a szeme sarkából; oldalra kapta a fejét. A gyémántos ablaktáblákon keresztül Famkét látte, aki a veranda korlátja elé helyezett kőpadon üldögélt egy lanttal a kezében. Annak ellenére, hogy a haját sötétre festették, ahogy a holdfényben üldögélt, úgy festett, mint egy hétköznapi lány egy napsütéses nyári napon, márpedig egy vámpír esetében ez meglehetősen furcsa. Talán éppen ezért választotta éppen őt az úrnője: a nem mindennapisága miatt.
Ulrika visszanézett Gabriellára és Hermionéra, akik még mindig Gabriella átalakulásáról folytattak vitát, azután kisiklott a szobából a folyosóra, majd a hátsó ajtón keresztül kilépett a kertbe. Hűvös, tavaszi északa volt, de Famkét, aki csupán egy könnyű, rózsaszínű köntöst viselt, aki mezítláb tapodta a padlót borító köveket, éppúgy nem zavarta a hideg, mint bármely más vámpírt."
Összegzés: alműfaján belül 7 körüli, vagy picivel magasabb. Mindenképpen jól tettem, hogy elolvastam, azoknak is javasolt, akik kedvelik a vámpír-sztorikat, és persze a Warhammer világát kedvelők is valószínűleg szeretni fogják.
Érdekesség, hogy az első kötet elnyerte a Comic-Con rendezvényen a Scribe díjat (a legjobb spekulatív regény) 2011-ben! Azt gondolom, nem alaptalanul.
És már az első résznél is kimaradt, úgyhogy itt megjegyzem: a borítófestmény mindkét kötetnél igen szép, hangulatos, kifejezetten eltalált, a layout pedig hasonlóan profin összeállított!
Aldyr
*********************
A számszerű értékeléshez mi is alapul vettük Bécsi József, alias orka rendszerét:
10. Mesterien megírt, korszakalkotó, szinte hibátlan alkotás
9. A zsáner meghatározó, irányadó írása
8. Kiemelkedően hatásos és ötletes mű, emlékezetes élmény
7. Jól megírt, igényes alkotás
6. Kellemes olvasmány, határozottan pozitív összhatással
5. Az átlagosnál némileg jobb, olvasmányosabb mű
4. Az átlagosnál kevésbé kidolgozott, nem túl olvasmányos írás
3. Komolyabb hibákkal és hiányosságokkal küszködő írás
2. Alapvetően rosszul, gyengén kivitelezett, sablonos mű
1. Különösen erőtlen és ötlettelen alkotás, amely kellemetlen emlékeket hagy.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges