A nyitó kisregény máig az egyik kedvencem; anno ihletet is merítettem belőle egyik novella írásakor. Az elkészült folytatás, így 20 évre rá, nem ugorja meg az eredeti szintjét (bár az abszolút csúcs, nálam), de nem is vall mellette szégyent. A felvonultatott karakterek emlékezetesek, a cselekmény ellenben más dinamikájú, más keretek között mozog, más lecsengésű, számomra kevéssé élvezetes. Mindezek mellett ma kivéreztettem a buszon ülve a kötetet, szóval megérte, nem vitás. Bízom benne, Zsolt újra lendületet vesz, és várhatunk tőle további alkotásokat.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges