Hírek

HALÁLCSÓK: Ismeretlen, magukat függetlennek valló vámpírok csoportja bukkan fel a városban. Gyilkosságok történnek, rendőrök halnak meg. Anita megtudja, hogy vámpír-terrorista csoporttal áll szemben, akik akár az életük árán is bebizonyítják, hogy a vámpír is lehet szabad lény, hogy nem kell felesküdnie egyetlen vámpírmesternek sem, anélkül is civilizált lényként élhet. Eszközeik azonban megengedhetetlenek, ezért Anita harcba száll ellenük. Ugyanakkor házon belül is indulatos napokat él meg: valahogy meg kell emésztenie, hogy egyik legújabb szeretője még a tizennyolcat se töltötte be, és Asher is egyre több konfliktust és indulatot szít a szeretők között. Anitának és Jean-Claude-nak fel van adva a lecke, hogyan kezeljék a lassan veszélyessé váló helyzetet.

A kötet tartalmazza a Szépség című novellát is.

A VARÁZSLÓK: A többi fiatalhoz hasonlóan Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy zártkörű és titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében. S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol – barátokra tesz szert, rendszeresen lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret –, a titkos tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern varázstudományt, ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és boldogságot nem kapja meg hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat.

Új novelláskötetében Neil Gaiman a maszkjainkat lerántva próbálja feltárni sebezhető, igazi énünket. Finom humora és borzongató képzelőereje olyan novellákat eredményez, melyeket újra meg újra el akarunk olvasni.

A Fekete kutya című, eddig sehol máshol nem olvasható történet az Amerikai istenek világában játszódik, és Árnyék kalandjait szövi tovább. A gyűjtemény többi része is hasonlóan varázslatos: Gaiman számos stílust és műfajt – horror- és kísértettörténet, science-fiction és tündérmese, tanmese és vers – felvonultatva deríti fel az emberi érzések, élmények és tapasztalatok birodalmát. Egy novella az Óceán az út végén mellé, egy öregkori Sherlock Holmes-rejtély, egy közösségi média inspirálta kisprózafüzér és további húsz írás található a kötetben, mely méltó párja a Tükör és füstnek és a Törékeny holmiknak.

Vegyesek az érzéseim Abercrombie regényeivel kapcsolatban, persze a mérleg nyelve kérdés nélkül a pozitív tartományba billen át… Remek karakterábrázoló ez a „srác”, érzéke van a csavarok elhelyezéséhez, és a hangulatot is példásan szövi bele a mondatokba. Vsz a kisujjában van a szakma.
Két komoly gondom mégis akad: egyfelől víz alá nyomja a főhőseit, és utána nem is engedi őket levegőhöz jutni, vergődjenek csak, amíg lehet (gyakorlatilag, amíg el nem fogynak az oldalak, pl: A királyok végső érvében). Bizonyos értelemben keményebb kézzel bánik a szereplőivel, mint GRR Martin, márpedig nálam eddig ő birtokolta e tekintetben a dobogó felső fokát. Számomra ez a hozzáállás már túl sötét, túl nyomasztó, valahogy a dramaturgia nem üt akkorát.
Másfelől nincs kiért izgulnom… A Penge maga trilógia végére szállt meg ez az érzet… egyedül Glokta és Logen vette az akadályt úgy-ahogy, bár utóbbitól rendesen eltávolodtam, ha felidézem, milyen lelkesen olvastam az ő első fejezeteit… A Hidegen tálalva érdekesmód javított az érzéseimen: voltak oylan szereplők, akik iránt mindvégig kitartott az érdeklődésem. Nos, az a helyzet a Half a kinggel, hogy itt nincs ilyen… Egyedül „Semmi” fogott meg igazán (leszámítva a lezárást, attól kezdődően már nem izgat, mi lesz vele). Azaz csupán Yarvi miatt biztosan nem venném kézbe a folytatást, mert még az evezőstársai, vagy Sadiksirram és Szumael is jobban a szívemhez nőttek. Ilyen értelemben mintha Brent Weeks második Éjangyal-kötetét olvastam volna… ott hasonló érzetek miatt hagytam félbe a trilógiát, és hasonló stílusjegyeket viselt.
Summa summarum: soha rosszabbat ifjúsági fantasy címke alatt! Biztosan be fogom szerezni a folytatást, de egyre erősödik bennem az érzés, miszerint Abercrombie – kiváló érdemei ellenére – ki fog szorulni nálam a top 10 szerzői listáról.