„Én a valóság elől úgy menekülök, hogy átírom, és nevetek rajta. Így születnek a történeteim is.”
Ezt írta Tarja Kauppinen az egyik FB hozzászólásában, és az az érzésem, ebben a mondatban ott van a kötete lényegi esszenciája. „A nép igazsága” számomra alapvetően kaland és társadalomkritika. A Harmonia Caelestis ajánlójából hozom a „sorstörmelékek, sorsőrlemények” elnevezéseket, mert amikor a cselekményéről kellene írnom, ez érződik ide valónak. Én legalábbis nem találtam feszes, időrendben és dramaturgiában szorosan illeszkedő eseményvonalat, sokkal inkább arcokat, hozzájuk kötődő epizódokat (esetenként fordított szemszögből tálalva, némely esetben szándékosan összekuszálva). Van persze végkifutása a regénynek, de a befejezése szerintem majdhogynem lényegtelen – az odáig történő utazás (csapongás(?) az, ami érdekes, emlékezetes.
Gere Ágnessel (ekultura) egyetértek, nem teljesen egyértelmű, hogy ez bizony magas irodalom, ám számomra legalábbis meglehetősen közel áll hozzá; és nem azért, mert nem szórakoztatott (esetenként amúgy tényleg NAGYON nem, osztva Timár Kriszta véleményét), hanem mind a felépítésében, mind a tartalmát tekintve szépirodalmi jellegzetességeket mutat.
Műfaji be-nem-sorolhatóságát tekintve, hát, ja.
Amikor egyazon anyagban találkozik a Konyak a barbár, a Gyalog galopp, az Aljas nyolcas és a Brian élete, és hol egyik, hol másik uralja el a színt, talán nem tragédia, ha én személy szerint nem tudom rásütni egyik alzsáneres kategória-billogot sem. A fantasy klisék és -kellékek kevéssé lényegesek, alapvetően lehetne bármi más a „körítés”. Sokkal inkább jelentősége van az üzeneteknek, az érzeteknek (igen, gyakorta fogalmazódott meg bennem Bayaz, az Első mágus korszakalkotó belépője az Abercrombie jegyezte A penge magából, azazhogy „Hát itt meg mi a f*sz történik?”), az összhatásnak.
Végig volt egy olyan erős benyomásom, hogy kérem alássan, itt bizony az írónő MINDEN egyes nem-is-annyira-kurta mondattal elmolyolt vagy jó fél órát, netán még többet, merthogy annyira hajszálpontosan „meg vannak kreálva”, hogy az a bizonyos recept mondatról mondatra betaláljon. Tisztelettel jelzem, hogy Kornya Zsolt szava járásán edződtem (még pár hommage-et is elkövettem anno, próbálva „másolni” a Mester (amúgy lemásolhatatlan) stílusjegyeit), aki pedig (többek közt) Gulácsy Irén Fekete vőlegények c. alkotása kapcsán nyilatkozott úgy, hogy „letettem, és azt mondtam, hogy kész, én így soha a büdös életben nem fogok tudni írni.”. Namármost Tarja Kauppinen szókincse, nyelvi leleményessége, magyar nyelvi hagyományokból való mély merítése egészen káprázatos. Önmagában utóbbi tény miatt már megérte elolvasni a kötetet.
„A fiú épp annyira volt kemény, durva és félelmetes, mint egy tálka önsajnálatba savanyodott tejbegríz, amelybe a pityókás szakácsnő szórakozottságában egy egész csupor rezignált nyomorúságot és csüggedt önkritikát talált belezúdítani.”
„Szemei egy hiúzba oltott gleccser szívélyességével bírtak...”
Egynehány alkalmazott kifejezés a 215. oldalról: pilács, alkóv, taszajtás, gyepálta, páholta, zángálta, náspángolta, odőrje, regnált, hanyatlott, mellékucorodott, neglizséjéből, maszkulinitás, kvintesszenciájának, szunyált, lazsnakoltak, retkesen, ájere, taccsolni, menten, ominóz, buksza, expenzív, früstök, penetráns, akolbólintotta, ütendő el.
Öhm.
Én pl. egyenesen rajongok Szathmáry-Kellermann Viktória Vaják fordításaiért – olyan miliőt teremt Sapkowski szövegei köré, amely számomra minden egyes alkalommal feledhetetlen olvasási élményt garantál. Valami hasonlót éreztem Tarja esetében – azzal a komoly eltéréssel, hogy az általa megteremtett szöveg-harmónia egészen más, ám kétségkívül létező, kiforrott, önazonos és megkülönböztető.
Összegzés? A moly.hu-s pontozás természetesen nem az én Gemmellhez, Abercrombiehoz, Renierhez, Vancehez belőtt ízlésvilágomat tükrözi, mert akkor keményszívűbb lettem volna, mégis, különösebb hezitálás nélkül megérdemli az öt csillagot, mert nagyra értékelem a szerző kreativitását, merészségét, újító szellemét, ami által létrejött ez az egyedi, karakteres, emlékezetes műalkotás.
Aldyr / Eric Muldoom
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges