Brent Weeks: A fekete prizma e-kritika
- Tovább (Brent Weeks: A fekete prizma e-kritika)
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A sorozat további köteteinek kritikái: Dan Abnett és Mike Lee: Torzkard (Malus 4.)- + KRITIKA
Dan Abnett és Mike Lee - Lelkek gyilkosa (Malus 3.) + KRITIKA nálunk
Dan Abnett és Mike Lee: Vérvihar (Malus 2.) KRITIKA A KÖTETRŐL
Dan Abnett - Mike Lee: A démon átka (Malus 1.) + FC KRITIKA
Sor került a hagyományosan augusztus végére meghirdetett Cherubionos találkozóra. Ez egy zártkörű esemény minden évben, ahol a kiadó "első generációs" írói gárdája ül le egy paprikás krumpli és egyéb jóízű étkek mellé, és a programba némi folyékony agyserkentő kortyolgatása is belefér (Unicum és sörök előnyben részesítve). Idén az alkotók közül jelen voltak: John Caldwell, Robert Knight, Colin J. Fayard, Allen Newman, Eric Muldoom, Santorina Grey, Susan Salina, Gabriel Sandstone, Benjamin Rascal, Bán Mór, Douglas Rowland, grafikai részről Szendrei Tibor, fórumos oldalról pedig Nihil.
A kiadói tervekről és saját tervekről is szó esett, következzen ezekről egy rövid összefoglaló (nem ígéretek, csupán tervek, és előfordulhat, hogy nem teljes a tájékoztató - minden beszélgetésnél nem lehettem jelen, és a Staropramen képes megosztani a figyelmet!:)):
2013. július 1., Budapest – Régi visszatérők, kedvenc sorozatok és közkedvelt szerzőink életműveinek a
folytatása várható az év második felében.
Július 18-án megjelenik John Scalzitól Az utolsó gyarmat, ami a nagy sikerű Vének háborúja-sorozat
harmadik része lesz már, és a rajongók örülhetnek, ugyanis az első két könyv szálai itt összeérnek.
Az első részben bemutatkozó John Perry és a második részből ismert Jane Sagan ezúttal már boldog
házasságban élnek, és büszkeségtől dagadó kebellel figyelik, hogyan cseperedik örökbefogadott lányuk,
Zoë. A múlt azonban nem kerüli el őket sem, és csakhamar azon kapják magukat, hogy egy maréknyi
telepest vezetve vágnak neki az univerzum egyik ismeretlen szegletének, hogy egy új gyarmatot
létesítsenek. A feladat koránt sem veszélytelen, és Perryék gyorsan rájönnek, hogy nem az új otthonul
szolgáló bolygón őshonos szörnyetegek jelentik a legnagyobb problémát a gyarmatuk alapítása során.
Új kezdeményezés indult, szeretnénk időközönként kikérni az Olvasó véleményét adott kiadványokkal kapcsolatban. Elsőként az elmúlt 3 év fantasy-antológiáit lehetett értékelni. Az adatbázis letölthető a cikk végén elhelyezett linkekről. A legfontosabb eredmény:
A legjobb fantasy-antológiák 2010-2012 között |
1. Raoul Renier: Sötét álmok (8,15) |
2. Raoul Renier: Az exorcista (8,14) |
3. Sötételf: Vérkövek (7,32) Ammerúnia |
4. Karr-Khazad kapui (7,26) m.a.g.u.s. |
5. Haláltánc (6,93) Worluk |
6. A Káoszfattyú (6,52) Worluk |
7. Bíborgyöngyök 3. A számadás (6,36) m.a.g.u.s. |
8. Norstraden csillaga (6,32) Worluk |
9. Kardok a ködben (6,21) m.a.g.u.s. |
10. Mytheronból szeretettel (6,16) |
11. A sötétség szíve (6,11) m.a.g.u.s. |
12. A világ közepe (5,58) m.a.g.u.s. |
Értékelés: 1-10-es skálán |
1=nagyon rossz |
10=kiváló |
N=64 fő |
Főbb megállapításaink a következők:
Csurgó Csaba, az Agave Könyvek alapítója és főszerkesztője ír Iain M. Banksről, hogy milyen embernek ismertük őt, és mit jelentett a kiadónak:
„– Mondd, szerinted mi a boldogság?
– A boldogság? A boldogság az… amikor egy verőfényes tavaszi reggelen, egy gyönyörű, szenvedélyes… többszörös gyilkossal töltött vad éjszaka után felébredsz.”
Így kezdődik Banks egyik legnagyobb hatású regénye, a Fegyver a kézben, és mi hónapok óta – mióta elértek hozzánk a betegségéről szóló hírek – az esélyek ellenére reménykedtünk benne, hogy az a bizonyos boldogság végül el fog jönni a többszörös gyilkossal töltött vad éjszaka után. Reménykedtünk benne, és közben nem lehetett nem csodálni ennek az embernek a bátorságát, aki úgy írt az állapotáról, a közelgő halálról, ahogy mi soha nem mernénk. Egész életében úgy alkotott, ahogy mi soha nem mernénk, ahogy mi soha nem gondoltuk volna, hogy lehetséges.