Spartacus: Az aréna istenei

Írta: Aldyr - 2011. 01. 31. - 20:02

Sorozatplanet: "A Spartacus „időutazás” elkezdődött, itt van, a szokottnál is akciódúsabban, véresebben, erőszakosabban, és férfiasabban, mint azt valaha is láthattuk. Erotikából itt is kapunk bőven, de ezen jelenetek mellett sok meglepő eseményben lesz részünk az elkövetkezendő öt epizód alatt. Minden tabut nélkülöz a széria, de mit is várhatnánk a Starz legújabb erősségétől. Nem akarunk még több poént lelőni, de zárásképpen még annyit, hogy több karakternek döntenie kell a jövőt illetően, mert válaszút elé kerültek."

Klikk a Sorozatplanet cikkéhez

Boszorkányvadászat

Írta: Aldyr - 2011. 01. 31. - 14:26

Amikor Behman és Felson az évekig tartó háborúzás után hazatérnek, észreveszik hogy szülőföldjükön gyilkos pusztítást végzett a pestis. Az egyházi vezetőknek meggyőződésük, hogy a járványért egy boszorkánysággal vádolt lány a felelős. Emiatt arra utasítják a két férfit, hogy a furcsa lányt vigyék egy elhagyatott kolostorba, ahol a szerzetesek egy ősi szertartás segítségével leveszik majd az átkát a vidékről. Az erejüket és bátorságukat próbára tevő veszedelmes, váratlan helyzetekben gazdag utazás során felfedezik a lány sötét titkát, és kénytelenek megküzdeni egy rettenetes hatalmú erővel, amely az egész világ sorsát eldöntheti.

Kritika a revizoron

Elátkozott Ella mozifilm - "Ifjúsági" kategória

Írta: Aldyr - 2011. 01. 30. - 21:07

"Az igazi tündérmese!"

Ha egy mesebeli bárókisasszony szép, okos és ráadásul gazdag – mi híja lehet a boldogságának? Óh, nagyon is sok, mert Ella minden adományok tetejébe születésekor varázslatos ajándékot kap Lucindától, a jóindulatú, de roppant meggondolatlan tündértől – az örök engedelmességet! Ha valaki azt parancsolná, hogy három napig ugráljon fél lábon, meg kellene tennie, de még azt is, ha történetesen azt a parancsot kapná, hogy vágja le a tulajdon fejét! Hogyan védekezik a talpraesett és szerencsés adottságai mellett még jó humorral is megáldott leányzó az átoknak bizonyuló ajándék ellen, hogyan igyekszik megszabadulni tőle, és hogyan jut el a manók, tündérek, hús-vér, jó és rossz emberek, derék óriások és gonosz orgok között.. Ugyan hová? A boldogtalansághoz? A boldogsághoz?

A Fantasycentrum véleménye: ajánljuk

Spartacus - A filmsorozat

Írta: Aldyr - 2011. 01. 25. - 09:51

FSMH cikke: "Az első jelző, ami eszembe jut, az a beteges. Ritkán látni ilyen sorozatot, ami pedig azt illeti, a Róma eddig kimaradt az életemből, így sajnálatos módon nincs viszonyítási alapom. Elképesztő hatása miatt ez is ilyen 2 nap alatt elfogyasztott alkotás volt. Úgy vélem nagy hatással volt rám, főleg a trágár szókincsemre... A színészek különösen jól végzik a dolgukat, persze itt már van gyengébb láncszem, de nem meghatározó a szummára tekintettel. Ez is egy olyan széria, amit bátran tudok ajánlani mindenkinek, viszont a gyerekeket ne szoktassuk rá, illetve a vér-iszonyosok is kerüljék a saját érdekükben."

SG.hu cikke: "Le sem tagadhatná a nagy elődöt, a 300-at, a Spartacus: Blood And Sand. Steven S. DeKnight sorozata ugyanis teljes egészében stúdióban készült, zöld háttér előtt meséli el a híres rabszolgavezér történetét. A január 22-i amerikai premier előtt a sajtó szinte kivétel nélkül attól volt hangos, hogy mennyire brutális és véres, valamint pornográf a sorozat, azonban az idővel bizonyított és megtalálta saját hangját, s az erőszak sem annyira öncélú, mint a kezdetekben."

Aldyr értékelése: cselekmény: 7, szereplők: 8, akció: 7, hangulat: 8,5 (a korlátozott díszletekhez képest is), összbenyomás: 7,5

Raoul Renier kalandozásai a szerepjáték világában 1. (Narrativa; Carcosa blog)

Írta: Aldyr - 2010. 12. 21. - 20:21


"Számomra a szerepjáték legfőbb varázsa, hogy egzotikus világokra és idegen kultúrákra nyit kaput, amelyekben a baráti társaság elmerülhet egy-egy estére vagy éjszakára, hitetlenkedésüket ideiglenesen a szögre akasztva. Egyesek azért csinálják ezt, hogy meneküljenek az unalmas, nehezen kezelhető valóságból; ők általában a leegyszerűsített szettingeket kedvelik, ahol a konfliktusok egyértelműek, a problémák könnyen átláthatóak, és nem kell bajlódni komplex morális kérdésekkel. Mások, engem is ideértve, a perspektívaváltás élményét keresik, s olyan közegben érzik jól magukat, amely nem menti fel őket a felelős döntéshelyzetek alól, csak éppen más értékrend alapján működik.

A hagyományos (A)D&D-világok, Greyhawktól az Elfeledett Tartományokig, jobbára az előbbi típus igényeire vannak szabva. Engem az is zavar bennük, hogy elsősorban a játéktechnikára épülnek, belső törvényeik egyenesen levezethetők a szabálymechanizmusból. Szociokulturális értelemben a gygaxi alapértelmezést képviselik: az elnagyolt pszeudo-középkori díszlet mögül mindenütt kikandikál a modern nyugati értékrend (társadalmi mobilitás, szabad gazdaság, jogegyenlőség), rosszabb esetben a politikai korrektség szájbarágós erőltetésével megfejelve." A teljes cikk: Carcosa blog

Brent Weeks: Az árnyak útján (Éjangyal 1.)

Írta: Aldyr - 2010. 12. 21. - 20:10

A tökéletes gyilkosnak nincsenek barátai - csak célpontjai.

Egy fehér kígyó puffant az asztalra. Kylarnek alig jutott ideje megállapítani, hogy mi az, mielőtt a kígyó az arca felé csapott volna. Látta a nagyra tátott száját, benne csillogó méregfogakkal. Hátrahőkölt, de túl lassan.
Aztán a kígyó eltűnt, Kylar pedig hanyatt esett a székről, de ugyanabban a pillanatban talpra is ugrott.
Blint az állatot a feje mögött megmarkolva tartotta a kígyót. A levegőben kapta el, amikor támadott.
- Tudod, hogy mi ez, Kylar?
- Fehér áspisvipera. - A világ egyik leghalálosabb kígyója volt. Kicsik voltak, ritkán nőttek nagyobbra, mint egy ember alkarja, de akit megharaptak, másodperceken belül meghalt.
- Nem, ez a kudarc ára.

Az Árnyékvilág peremén (2. rész)