Andrzej Sapkowski: A vaják (The Witcher) - kardok és ördöngősség egyedi stílusban - kritikai összkép és saját véleményünk

Írta: Aldyr - 2011. 06. 19. - 11:05

A The Witcher 2. c . játék megjelenésével párhuzamosan boltokba került Andrzej Sapkowski: A vaják - Utolsó kívánság c. kötete, a Playon kiadásában. A "kultikus könyvsorozatnak" ez egyébként - amennyiben az eredeti lengyel kiadásokat vesszük alapul - a második része. Az általa készített "Witcher sorozat" összesen három novellás gyűjteményt és öt regényt foglal magában.

A Gamechannel kritikusával értünk egyet, aki ezt írja: "Aki ismeri és szereti a The Witcher videojátékot, annak egyértelműen kötelező, aki pedig egy a szokásos kliséktől eltérő, remek fantasy regényt szeretne a gyűjteményében tudni, annak erősen ajánlott vétel."

A főhős Ríviai Geralt karakteréről a Kultnapló szerzője így nyilatkozik: "...meglehetősen egyedi főszereplő. Célzott beavatkozásokkal kiváló harcossá, szörnyvadásszá tett mutáns egy olyan világban, ahol egymás közelében élnek ugyan emberek, elfek, törpök és egy elejtett mondat szerint még félszerzetek is előfordulnak, de a legkevésbé sem szívlelhetik egymást - az emberek különösen utálják általában a "másfajúakat" (és Geraltunk sem tekinthető egészen embernek), akik hasonló lenézéssel és sértő magatartással reagálnak legtöbbször. Bizonyos helyeken tisztelik, máshol félnek tőle vagy belekötnek, ráadásul egyre kevésbé van szükség a magafajtákra: az elmúlt évszázadok során a legtöbb valamirevaló szörnyet kipusztították az emberek közelében.

Ian Russel: Egyezség

Írta: Aldyr - 2011. 06. 17. - 20:54

A Délvidék lángokban áll, Amhe-Ramun hordái tomboló homokviharként pusztítanak. Az eddig egymást fojtogató hatalmak összefognak, hogy együtt hárítsák el a Mélysivatagból érkező veszedelmet. Ám a kényszer szülte szövetségesek gyanakodva figyelik egymást is, és amikor fülükbe jut, hogy a nomádok lakta pusztákon túl, a világ végét jelentő hegyvidéken egy lar-dori magiszter mire bukkant,  kinyújtják vaskesztyűs kezüket.

Nevyll Athranisnak, a lar-dori adeptusnak sejtelme sincs erről. A Déli-határhegység világtól elzárt völgyében azon dolgozik, hogy helyrehozza a magiszter által meggondolatlanul szélesre tárt démoni kaput, melynek túloldalán – meglehet – a Démonikus Óbirodalom Császári Palotája rejtőzik.

A Fogadalom szerzőjének legújabb regénye két érdekcsoport viszályán és sajátos szövetségén át visz minket messze az ismert világtól. A kalandos utazás során megismerhetjük a rejtélyes khál nép és a Démonikus Óbirodalom történetét. A birodalomét, mely kilencezer esztendővel ezelőtt majdnem uralma alá hajtotta a Délvidéket, és amely sokkal élőbb annál, mint ahogy azt a legmerészebb historikusok is gondolták volna.

Robin Hobb: Az orgyilkos küldetése

Írta: Aldyr - 2011. 06. 14. - 22:42

Az orgyilkos küldetése (borítófestmény: Tikos Péter)

Elmés király halott, fia, Pompa herceg ölte meg. Mint ahogy Fitzet is – legalábbis annak ellenségei és barátai így hiszik. Szövetségesei és Ösztön-bűbája segítségével azonban feltámad sírjából, noha testét-lelkét súlyos sérülések gyötrik. A királyság a pusztulás felé hanyatlik: Pompa kifosztotta és elhagyta a fővárost, miközben a jog szerinti trónörökös, Igazság herceg elveszett őrült küldetése során, és talán meg is halt. Csak Igazság – vagy a hercegnője szíve alatt hordott gyermek – visszatérése mentheti meg a Hat Hercegséget...

"Robin Hobb csupán egy írói álnév. Életrajzát interjúkból, apróbb információmorzsákból lehet összeállítani, ezért teljes bizonyossággal kevés dolog mondható el róla.
  Margaret Ogden 1952-ben született Kaliforniában, a Denveri Egyetem Kommunikációs szakán végzett, bár élete nagy részét Alaszkában és Seattle mellett töltötte. Korábban Megan Lindholm néven publikált több önálló regényt és két sorozatot (Lindholm a leánykori neve), majd Robin Hobb néven debütált a Látnok trilógia első darabjával, az Orgyilkos tanítványával.
   Mostanság férjével és két fiával Seattle mellett él és alkot, Megan Lindholmként olykor novellákat publikál, Robin Hobbként új trilógiájának első kötete 2001. novemberében (Anglia, Ausztrália) illetve 2002. februárjában (USA)jelenik meg. Magyarul eddig a Látnok trilógia jelent meg öt kötetben." Forrás: Magyar Robin Hobb oldal

Drow, sötételf, darkelf VII.: Sötételfek a Warhammer és a Lineage világán

Írta: Aldyr - 2011. 06. 10. - 08:30

Sötételfekkel foglalkozó cikksorozatunkat ezzel az összefoglalóval zárjuk (bár egy kisebb bónusz anyag azért még várható holnap reggel). Ténylegesen meglepetést okozott a számunkra, hogy gyakorlatilag a Forgotten Realms és a Warhammer világán kívül nincs értelme sötételfekről beszélni... Ehhez a kettőshöz persze még hozzátehet újdonságot a hazai fantasy-világ - Ammerúnia - írói stábja, az első kötet fogadtatása mindenesetre az előzetes elvárások felett teljesít. Nos, nézzük a Warhammer és a Lineage sötét elfjeit! (+ bónusz anyag holnap)

"Rideg szívvel és éles pengékkel fogjuk levágni az ellenségeinket. A gyengék azért vesznek el, hogy az erősek élhessenek, ezért senkinek sem kegyelmezünk. Ekkor és csakis ekkor fogják az ellenségeink tudni, hogy valójában mint is jelent a rettegés." - Malekith, Naggaroth Boszorkánymestere.

Warhammer „sötét és kemény” háttér világáról ismert, mely kultúráját a reneszánsz Németország és Tolkien Középföldjének keresztezéséhez lehetne hasonlítani - írják a Wikipédián.

Warhammer világának földrajza nagy vonalakban a Földünké, a középkori térképekkel mutat hasonlóságot.

Káosz a világ egyik központi eleme, a Káosz erői megállíthatatlanul megpróbálják szétszaggatni a halandó világot. Magát a világot számos különböző faj népesíti be, mint az emberek, nemes elfek és sötét elfek (tündékhez hasonlíthatóak), törpök, élőhalottak (undead), orkok, lizardmen, ogrék és sok más a többi fantasy világéhoz többé-kevésbé hasonló teremtmény. Forrás: (http://hu.wikipedia.org/wiki/Warhammer)

Kornya Zsolt így ír a világról:

Drow, sötételf, darkelf VI.: Neverwinter Nights

Írta: Aldyr - 2011. 06. 09. - 18:47

Elfeledett Birodalmakban jártunk...Pc-n - III.rész

Az előd: Neverwinter Nights online

1991-ben jelent meg a Stormfront Studios által készített, SSI által kiadott Neverwinter Nights. A játék az AOL (American Online) internetes rendszerén futott, és ez volt az első grafikus megjelenítést is tartalmazó online többjátékos crpg. Eddig is voltak ugyan internetes szerepjátékok, de ezek egytől egyig szöveges alapon működtek. A NwN a Pool of Radiance-ben megjelenő és később nagy karriert befutó Gold Box elnevezésű grafikus motort használta. A játék számos új dolgot honosított meg, mint a céheket vagy a chatet, melyek a modern MMORPG-k alapjait képzik. A különböző céhek, klánok nagyban növelték a játékélményt, különböző online rendezvényeket és eseményeket szerveztek a tagjaiknak. A játék az akkori internet áraknak megfelelően kifejezetten drága volt, hiszen átlagban 6$-ba került egyetlen órányi nethasználat. Később az internet olcsóbbá, a szerverek pedig gyorsabbá váltak, így a NwN játékosbázisa is gyorsan emelkedett. Ennek köszönhetően 1995-re szerverenként 50-ről 500 főre nőtt a játékosok száma, végül a játék maga az AOL előfizetés ingyenes részévé vált. 1997-re majd 120000-ren voltak regisztrálva.

Drow, sötételf, darkelf V.: Sötételfek Ammerúnia világán - A megmérgezett tartomány

Írta: Aldyr - 2011. 06. 08. - 21:42

A pusztító ximúr-járvány és következményei

 Háttérben a GodorOGharanA Sárkánytűz-háborúk során a holdelfek behatolnak a Denevérek-erdejébe, átszelve az ismeretlen, hatalmas kiterjedésű Dhun-Unn lápot. Itt ősi épületekre lelnek, amelyeket rejtélyes módon renegát elf házak védelmeznek. Miután elvéreztetik ellenségeiket, tartományt hoznak létre. Központja eleinte Shagyr erődje a Tüske-kapunál, majd Khalumn-Dzardan. Utóbbi egy Pagorból itt rekedt - földmélyi járataiban egészen a Xún belső tengeréig tekergő, szövevényes labirintust - és talán ezernyi titkot rejtő - palotaváros.

A terület kulcsfontosságú lesz a Kígyó Templomának, ugyanis a Krummar-völgye gazdag lelőhelye a különféle holdköveknek. Igen valószínű, hogy ez a terület, hasonlóan a Sárkánygerinchez, több holdfordulót átvészelt, klímáját, élőhelyének jellegzetességeit megőrizve – ezért e mesés holdkő-vagyon.

Az újabb holdháborúban, amely a Holdelf Cászárság szétbomlását hozza, ximúrok szabadulnak be a világra. A ragály gócpontja valahol a Godor`O`Gharan bércei közt rejtőzik – a közelében a természet tótágast áll, furcsa, borzasztó dolgok történnek a hegyek mélyén. Megindul Baar-Shagyr gyors elszigetelése: a tartomány köré a holdelf Templomok mágiája ködfalat húz.

Drow, sötételf, darkelf IV.: A rettegett faj - drow-k Faerűn világán

Írta: Aldyr - 2011. 06. 07. - 14:55

A rettegett faj – drow-k

Az alábbi cikk elsősorban azoknak íródott, akik még csak most ismerkednek az Elfeledett Birodalmak kontinensével és annak népeivel, illetve a világban játszódó regényekkel. Elsődleges célom, hogy bepillantást nyújtsak Faerűn sötételfjeinek mindennapjaiba, említést teszek fontosabb városaikról és isteneikről, valamint megpróbálok átfogó képet adni a drow faj jellegzetes tulajdonságairól, mind a külsőt, mind pedig a belsőt illetően.
Kis hazánkban viszonylag sok Forgotten Realms regény jelent már meg (több mint 70 db), melyeknek megközelítőleg a fele drow-kkal foglalkozik. E könyvek jelentős részét R. A. Salvatore írta, aki nagy segítségére volt Ed Greenwoodnak (Faerűn megalkotója) a drow faj elmélyítésében. Híres/hírhedt regényfolyama, mely Drizzt Do’Urden, a renegát sötételf vándor életútját regéli el részletes és alaposan kidolgozott világot tár elénk, különösen a Sötételf-trilógia, illetve a Drow öröksége széria. Ezeken kívül említést érdemel még a hat különböző szerző által írt Pókkirálynő Háborúja sorozat és Lisa Smedman Vezeklő Papnő trilógiája, mely az előbbi regényciklus közvetlen folytatása. A „szakmabeliek” azt mondják erre a kilenc könyvre, hogy „drow-mélyvíz” a javából, és hogy előtte mindenképpen ajánlott túlesni Salvatore Sötételf-trilógiáján. Én magam nem osztom ezt a vélekedést, szerintem a Pókkirálynő Háborúja önmagában is kiválóan megállja a helyét, és a felfedezés izgalma csak még érdekesebbé teszi a sorozat olvasását.

Hírfutár 23. hét

Írta: Aldyr - 2011. 06. 06. - 12:29

Drow, sötételf, darkelf III.: Baldur’s Gate 2: Shadows of Amn

Írta: Aldyr - 2011. 06. 05. - 11:59

Az etalon: Baldur’s Gate 2: Shadows of Amn

„A gyilkosságok ura elhullik majd, de halálában halandó utódok sokaságát nemzi. Káosz jár nyomdokaikban.”
– így mondá a bölcs Alaundo

2000 szeptemberében jelent meg a Baldur`s Gate folytatása, amely szinte mindenben az elődje fölé emelkedett. A fejlesztők kicsit felturbózták az Infinity Engine-t, már játszhattunk 800x600-as felbontásban is, de saját felelősségre felvihettük akár 1600x1200-ig is, noha a játék ekkor már hemzsegett a grafikus bugoktól, és a karaktereket sem lehetett jól látni. A legélvezhetőbb megoldás az 1024x768 volt, ami során bugok csak elvétve jelentkeztek, és a karakterek, pályák kidolgozottsága is a legjobb fényében tündökölhetett.
Az újdonságok már a karakteralkotásnál jelentkeztek, kaptunk egy új fajt (félork), és számos új karakterosztályt is. A szerzetes, barbár és a mágus (sorcerer) igazán érdekes kasztok voltak, de a már meglévőket is feltuningolták a készítők: mindegyik kaszt kapott 3-3 úgynevezett „kitet”, ami tovább növelte a variációs lehetőségeket. A harcosok például lehettek berzerkerek, varázslóölők vagy páncél nélkül rohangászó, de hatalmasokat ütő kensai-ek. A kószák pedig lehettek íjászok, szörnymesterek, vagy a hátbaszúráshoz és az arkán mágiához is alapfokon konyító Stalkerek, de a számos új kaszt közül ismét mindenki megtalálhatta a kedvencét. Ha egyáltalán szüksége volt rá, hiszen akár az első részben és a kiegészítőben fejlesztett karakterünket is beimportálhattuk, igaz, a felszerelése nélkül.

Drow, sötételf, darkelf II. - Baldur`s Gate I.

Írta: Aldyr - 2011. 06. 03. - 14:21

A stílusteremtő: Baldur’s Gate

„Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék. S ha hosszasan tekintesz egy örvénybe, az örvény visszanéz rád.”
– Friedrich Nietzsche

1998-at írunk. Egy évvel vagyunk a Fallout, a posztapokaliptikus világban játszódó rpg sikere után, szintén nemrég jelent meg a Diablo, amely ugyan fantasy világban játszódott, szerepjátéknak azonban csak óvatosan nevezhetjük. Azonban igazi, klasszikus fantasy háttérben játszódó, minőségi szerepjátékot már rég nem adott ki senki, sokan már a műfaj bukását vizionálták, és talán valóban kevés választotta el a crpg-t attól, hogy olyan sorsra jusson, mint később a kalandjátékok. Ekkor azonban a ’95-ben alapított Bioware előállt egy hagyományos, fordulatos történetre, egyedi karakterekre és küldetésekre épülő számítógépes szerepjátékkal, ami ráadásul a sokak által ismert Forgotten Realms világában játszódott.