RETRO: Allen Newman - Interregnum - Celsior kritikája
Amikor Radomir király gyermektelenül távozik az élők sorából, vele kihal az uralkodóház, és a sötétség kora köszönt a Pers Királyságra. A bárók felosztják egymás között az országot, és kiskirályokként uralkodnak birtokaik fölött. Az elárvult és hatalom nélküli trónért a szomszédos birodalmak uralkodói, mint leányági örökösök szállnak harcba.
Viszály és széthúzás sújtja a királyságot, és khamedi nomádok serege dúlja. Nyomukban halál és pusztulás jár.
Egyvalaki száll szembe a végzettel: egy alakváltó, akit megidéztek. Kardja erejével akarja egyesíteni Persiont, hogy megküzdjön a Káosz erőivel. Azonban egy démoni síkról érkezett alakváltó képességei és ereje is kevésnek tűnik egy olyan országban, ahol nincsenek barátok, csak ellenségek.
A fantasy irodalom fogalma meglehetősen tág. A klasszikus „high” és „low fantasy” felosztás mellett (előbbiek klasszikus mintája Tolkien, utóbbira a Warhammer világ) számos helyénvaló és kevésbé találó kategória született. Hallani azóta misztikus, mesés, horror- akció- dark - díszlet- és nem utolsó sorban „lakodalmas” fantasyról is. Egyik vagy másik stílusirányzat hívei fanyar sznobériával avagy habzó szájjal tagadhatják meg egymástól a „valódi fantasy irodalom” jelzőt, holott úgy gondolom leginkább kétféle fantasy van: jó és rossz.
- Tovább (RETRO: Allen Newman - Interregnum - Celsior kritikája)
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges