"Bár az angol-történelem szakon végzett A. M. Aranth első megjelent könyve (2014) valóban a Dobszó a ködben (Holdárnyék sorozat) lett, de már számtalan – asztalfiókban landoló – mű írása során csiszolta írói eszköztárát" - írja róla a Profundus Librum szerzője. Novellákat, kisregényeket 2015-től jegyez különféle sci-fi és fantasy antológiákban, úgy mint: Galaktika XL, Halhatatlanok, Ajtók és átjárók, Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek, Távoli kolóniák, de önálló steampunk kisregénye is van, a Liliom kora. Kiemelt scifi regényei az Oculus és a Propheta. Nyilatkozott már a magyar fantasztikum helyzetéről, illetve a történettudomány és az irodalom közötti kapcsolatról éppúgy. A felesége az első olvasója és egyben szűrője. Írás mellett műfordító, többek közt a Conan, Gaiman és Joe Hill képregényeknél, valamint Ann Aguirre és GRR Martin-Dozois köteteknél találkozunk a nevével. A FUMAX kiadó munkatársa. Úgy látja, "a mai SF közeg a 2010-eshez viszonyítva kicsit kevésbé befogadó, mint régen volt, ez pedig talán a legnagyobb hibája. Hazai íróként elindulni ma sokkal nehezebb, mint mondjuk 10-15 éve" - írja. Már hetedikes kora óta érzi, hogy az írás számára fontos "életút", amin halad, és alkotóként kifejezetten érdekli "az a gyakran fájdalmas, de mindenképpen izgalmas átmeneti időszak, amikor a gyerekből felnőtt lesz". Tartalmas interjú(k) készült(ek) vele (lásd az anyagban), és a fantasy-piacról megfogalmazott gondolataival messzemenően egyetértünk.
